Megmutatjuk, hogy hol és mennyiért kaphatod meg a keresett könyvet.

Meztelenek és holtak

Norman Mailer 1948-ban, a világégés után alig három évvel, mindössze huszonöt évesen jelentette meg az amerikai próza egyik csúcsteljesítményét, a világirodalom egyik legkiválóbb háborús regényét. Az amerikai haditengerészet arra készül, hogy visszafoglalja a japánoktól a csendes-óceáni Anopopej szigetét. Irdatlan hadiapparátus kíséretében hatezer katona száll partra. Megkezdődik a hetekig tartó véres küzdelem a dzsungel poklában. A parancsnok óvatos stratégaként nem sieti el a sziget teljes visszafoglalását. Felettesei igencsak szorongatják már tétovázása miatt, amikor az események váratlan fordulatot vesznek… Mailer regénye azonban nem csupán egy izgalmas hadművelet története. Az amerikai társadalom legkülönbözőbb rétegeiből verbuvált katonák kiváló lélektani készséggel ábrázolt tragédiájából, a tisztikar ádáz torzsalkodásainak a történetéből feltárul a mindenkori háború igazi arca: amely nem babérkoszorút termő hősi viadal, hanem emberhez méltatlan, kényszerű önfeláldozás. Az immár 84 esztendős világhírű szerző legutóbbi könyve Várkastély a vadonban címmel nemrég látott napvilágot, amelyben egy a sátán szolgálatában álló ördög meséli el Adolf Hitler gyermekkorát, a rettegett zsarnok bűneinek elapadhatatlan forrását.

Mutasd tovább

Legközelebbi ingyenes személyes átvételi pont
3 ajánlat
bedo
800 Ft
tovább a boltba
lyravac
800 Ft
tovább a boltba
lyravac
4 999 Ft
tovább a boltba

Részletek a könyvből

kezdett. A délelőtt baj nelkul eltelt. Minetta jokedvü volt es biza—
kodo. Mikor eszebe jutott a vizit, jo jelnek tekintette, hogy az
orvos ugyet se vetett rá. Lemondtak rólam; hamarosan atkuldenek
egy masik szigetre.

Elkezdett abrandozni, milyen is lesz, ha majd hazater. Úgy
gondolta, hogy kituntetesek lesznek a mellén, s szinte látta amint
vegigsetal a kornyezo utcákon, és elbeszélget az emberekkel.—
Rohadt volt, mi? — kerdezik majd. — Nem, nem is volt olyan

rossz — fogja mondani. — Ugyan, ne ugrass, egész biztos, na—

gyon rohadt volt. ő meg a fejét rázza. — Nem panaszkodhatom.
Egesz jol kibirtam. — Csondesen elmosolyodott. Azt fogják majd
mondani rola mindenfele, hogy: — Meg kell hagyni, klassz ficko

ez a Steve Minetta. Ha az ember meggondolja, mi inindenen me—
hetett keresztul, es mégis milyen szerény!

Csak az a bokkenő — allapitotta meg magában Minetta —,

hogy elobb haza kell jutni. Szinte látta magát a társaságban; mi—
csoda sikere lesz! A lányok most úgyis vadasznak a ferfiakra; nem
fogja egykonnyen megadni magat. Rosie viszont most mar be fogja
adni a derekát — gondolta magában. Hazatérése után konnyen

veszi majd az életet; bolond az a fiatalember, aki olyan állást val—
lal, ahol agyonstrapalja magat. Mi haszna belőle?

Hosszú orakig fekudt mozdulatlanul, s kezdett mindenfele
szexualis abrandokba merulni. A sator megint atforrosodott a nap
hevetol, es Mlinettat joleso, meleg izzadsagburok vette korul.
Hosszú csabitasi jelenetek jatszodtak le lelki szemei előtt, aprole—
34

kos reszletesseggel s a szenvedelytol megborzongva gondolt rá,
milyen kemény a husa Rosze—nek a csípője folott. Rosie jo kislany
— dunnyogte — egyszer majd felesegul veszem. Eszébe jutott

a parfumje eszébe jutottak izgato, fenyes szempillái. Eiztosan
vazelinnel keni a szemét, de hát úgy is van rendjen, hogy egy
lany ismerje az ilyen trukkoket. Aztan azokra a nokre gondolt
akikkel a kulonbozo allomashelyeken volt dolga, ahol katonasko—
dott, roluk kezdett fantáziálni. Klszámolts, hany novel fekudt
mar le. Tizennégy, elég szép szám egy olyan koru ficko esetében
mint en vagyok nem sokan tesznek tul rajtam. Megint átengedte
magát a szexuális ábrándoknak, de vegul is belefájdult a szive.
Minden nő konnyen megkapható; csak fol kell vágni elottuk egy
kicsit, be kell meselni nekik hogy szerelmes belejuk az ember.

Az ilyesminek minden nő bedol. Megint Rosie jutott az eszebe, es
duhos lett. Megesal; az a level, amelyikben azt irta, hogy senkivel
se fog tancolni, amig vissza nem megyek, úgyis csak. . . lsmerem
j'ol, tulsagosan szeret tancolni. s ha ebben hazudik, valószínű?eg
hazudik mindenben. Feltekeny lett, s hogy elkeseredéset kitom—
bolja valahogy, hirtelen elorditotta magat — Kapjátok el azt a
japcsltl — igy mar mindjart konnyebb lett. Orditott hat meg
egyet.

Az apolo folallt a szekrol, hozzalepett es a karjába dofott egy
injekciot. — Mar azt hittem. megnyugodtal, Jack — mondta.

— A japCSl! — uvoltotte Minetta.

— Jo, jó. — Azzal az apolo otthagyta, es visszault a helyere.
Minetta hamarosan elaludt, es reggelig fol sem ebredt

Kábultnak erezte magat. Eajt a feje, minden tagja elzsibbadt.

Az orvos vizit kozben rá se nézett, s Minetta megint duhbe gu—
rult. Rohadt tisztjei, azt hiszik, az egész hadsereg csak azert van,
hogy ok jol eljenek. Mérhetetlen harag toltotte el. En is erek any—
nyit, mint más; hogy jon az ilyen diszno ahhoz, hogy csak ugy
parancsolgasson nekem? Duhosen forgolodott a prioosen. Eolha—
borito. Valami hatarozatlan keserüseg fogta el minden és minden—
ki ellen. Csalas az egesz világ; ha nincs folul az ember, mindig
csak a bot szaros vege jut neki. Mindenki ellene van. Eszebe ju—
tott, mikor Croft megnézte a sebét, s csak nevetett. Croft bezzeg
szarik mindenkire. A legjobban azt szeretné, ha mindnyajan mi—
nel hamarabb megdoglenenk. Megint belenyilallt egy kicsit a faj—
395

— dalom, dobbenet es zavar, amit akkor erzett, amikor eltalálta a
golyo. Az első pillanatban valoban megijedt. Nem kerulok tobbe
haza. Engem lonek agyon elsonek. Eangtalanul mozgott az alka.

Az ember sose érezheti biztonságban magát. Ez nem élet. Egész
délután ezen toprengett. A két nap alatt jókedvből fáradtságba,
aztán bosszúságba csapott át a hangulata, s most egy kicsit el—
keseredett. Én is jo katona vagyok — gondolia. Én is alkalmas
volnek altisztnek, ha lehetoséget adnának rá, de Crofttol ezt
ugyan hiába várom. Csák ránéz valakire, és máris megvan rola

a véleménye. Minetta lerügta magáról a pokrocot. Mi az istennek
erolkodom és gyötrom halálra magam? Én is el tudom látni a dol—
gomat, csak nem érdemes. óriási modon tévednek ha azt hiszik
hogy agyonstrapálom magam — semmiért. Eszébe jutott hogy

amikor kiképezték oket, a gyakorlatozásnál ő vezette a szakaszát.
Egy katona se akadt, aki túltett volna rajtam — gondolta —, de

az emberben lassanként minden becsvágy kialszik. Közönséges
csavargo lettem. Túl sokat tudok, az a baj. Semmi értelme erol—
ködni, a katonaságnál ugyse viszi semmire az ember. Ezen elszo—
morodott, és egy kis melankoliával gondolt rá, hogy ment tönkre
egész élete. Tudom én, hogy mi a baj. Túl okos vagyok ahhoz

hogy mindenféle csíp—csup apróságokra pazaroljam el az időmet.
Még ha leszerelek is, nem fogok tudni mit kezdeni magammal.
Dolgozni egyszerűen képtelen vagyok; semmi se fog sikerülni.
Egyetlen lehetoségem maradt szoknyák után szaladgálni. Hasra
fordult. Mi a fene van egyéb jó ebben a rohadt életben? Fölsóhaj—
tott. Úgy van, ahogy a Polyák mondja: szélhámosnak, csalónak;
gazembernek kell lenni. A gondolat bosszúszomjas elégedettséggel
toltotte el, s szinte már látta is magát a bortonben mint gyilkost
s konnyek szöktek a szemébe a részvéttol. ldegességében megint
megfordult a pricosen. Ki kell kerülnom innen. Meddig akarják

még igy folytatni, hogy rám se néznek, kutyába se vesznek? Ha

nem visznek el innen sürgősen. csakugyan megőrülök. Tiszta ro—
hej, milyen ostoba a hadsereg. igy veszítenek el egy lo katonát
azzal, hogy egyszerűen fütyülnek rá

Elaludt, s éjfélkor az ápolók hangjára ébredt: sebesülteket hoz—
tak a sátorba. N néha ki tudta venni egy—egy voros, csontvázszerű
tenyér korvonalait — a zseblámpákat takarták el —, s egy kes—
keny fénysugár baljós árnyékot vetett egy sebesült arcára. Mi

398

történhetett? — kezdett toprengeni. Hallotta, hogy valaki hango—
san nyög, s a hangjától libabőrös lett a háta. Belépett az orvos
s néhány szót váltott az egyik ápoloval. - Figyelje, hogy vérzik—e
az ott aki a mellén sebesült meg, s ha túlságosan nyugtalan,
:r-ern ha naív" finn]: :"!an nallunk-priv-

Hasonló cimű könyvek

Norman Mailer további könyvei