Megmutatjuk, hogy hol és mennyiért kaphatod meg a keresett könyvet.
A tömegek lázadása.

A tömegek lázadása.

Legközelebbi ingyenes személyes átvételi pont
elfogyott

Részletek a könyvből

liberalisnak kell lennie. Nem vitatkozom azon, hogy a szabadsag melyik formáját akarja. Arra
szorítkozom, hogy még a legrea.kcionáriusabb europai is tudja a tudata mélyen, hogy az, amit
az utolsó században Európa a liberalizmus segitségével akart elérni, vegs ö soron
elkerülhetetlen, szükseges, akár akarja ma a nyugati ember, akár nem.

Még ha teljesen és egészen kétségtelenül be is bizonyosodnék, hogy minden tényleges
modszer, melyet mostanáig a politikai szabadság elkerülhetetlen uralma megvalósitására
megkíséreltek és amely az európai sorson nyomot hagyott, téves és haszontalan, még
mindig megmarad az a végsö belátás, hogy a legutóbbi századnak lényegileg igaza volt.
Éppen ez az utolsó erv váltja ki mind az európai kommunistából, mind a fasisztábol azt a
gesztust, hogy bennünket és saját magát is az ellenkez őről akarjon meggyőzni, amint ez váltja
ki ezt a gesztust— akarja vagy nem, higyjen vagy ne — a katolikusból is, aki tökéletesen
ragaszkodik a Syllabushoz.42 Mind ,,tudják", hogy jó okaik mögött, amelyekkel a liberalizmus
" Ami a liaz a társadalomban, ngyanaz, nagynbb ménékben. anemzet a nepek közossegeben. Az inalkndn ._i'irt'iskedas"
egyik legvilágosabb es legieleniekenyenn megnyilatkozása, mint latni fogjuk, az az all-aput. hogy nemely nemzet a
nemzetközi egyi'itlelesben ,.azt teszi. amit akar". Ezt nevezik jamburul ,,naclunallZmuá'l'üaki És en, aki megvetem az
iii;e;-:,islciuiializmus bigettsagal. másfelől a legkevesbbe erie hivatott nemzetek e túltengő ,.urűskodasat" visszataszítónak
:? ;ki kupeimkus módjaia azt hiszi, hogy a nap nem merül a liurizunt ala, látja, hogy alamerül es mert a latas közvetlen
meggyőzu'desl ad, az ősi hit tovább tart, mint a levezetett. így törtenik, hugy a tudományos meggyőződést a kozvetlen vagy
önkeiiteleii hiedelmek állandóan elülik Igy tagadja ezt a katolikus. a maga dugmatikus hiteyel, azt': autentikus libeialis
lneggyűzutlését A katolikuslól szóló ez a hasonlat csak például szolgál ana a genrlelaira. melyet most kit'enek, de nem illik
ra az az altalanos felfogas, amelyet korunk tömegemberevel. a megelegedett i'iitival szemben fejtettem ki. Csak egy ponton
függ ezzel össze Az, amit a _,megelegedell i'iiti"-iiak t'elliaiiytam. szinte egesz letet illetlen az aulenticitas hianya. A kalulikus
sem autentikus lete bizonyos punljaiban. De ez csak reszleges egyezes a ._megelegedett urű"-val. A kalulikus nem autentikus
lete egy reszeben — mindene, amljc van, akarja yagy ne akarja, a modem embere a mert lete egy mas. valr'isagns ieszeben ln'i
kíván a maga vallásos lnienek maradni. Ez mutatja, hogy a katolikus sorsa önmagában tragikus. Es amikul elfogadja ezt a
nem-autentikus reszt, tölti be a suisat. A ._megelegedett i'iifi" furdilva, tiszta fiivulsagből marad magara es mindenesől —
pontosan azert, hogy minden tragediat elkerüljön.
tételeit támadják, megmarad az a visszahozhatatlan igazság, mely nem elméleti, nem
tudományos, nem szellemi igazsag, hanem egészen más és ezektől különbözö, — a
sors igazságának a tudása. Az elméleti igazságok nemcsak vitathatók, hanem egész értelmük
és erejük éppen e vitathatóságukban áll; a vitából származnak, addig tartanak, amig
vitatkoznak felettük és kizárólag a vitatkozás számára készültek. De a sors — melynek él ölény
módjára kell lennie, vagy nem lennie — nem vita, hanem elfogadás, vagy elutasítás tárgya. Ha
elfogadjuk, akkor igazán vagyunk; ha elutasítjuk, akkor a tagadás, a magunk megtagadása
vagyunk.43 Sorsunk nem az, amit tenni van kedvünk; jobban meglátszik és világosabban
mutatja meg a maga szigorú körvonalait abban a tudatunkban, hogy azt kell cselekednünk,
amihez nincs kedvünk.

Nos jol van; az ,,önelegült úrfi" abban a ,,tudata"-ban jellegzetes, hogy bizonyos dolgok
nem történhetnek meg, és, kétségkívül, és ami ugyanezt jelenti, hogy tetteivel és szavaival
ennek az ellenkezőjét bizonyítja. A fasiszta a politikai szabadság ellen támad, mert jól tudja,
hogy ez soha végleg es komolyan meg nem sz ünhetik, hanem leküzdhetetlenül itt van az
europai élet lényegében és a veszély órájában, amikor igazságra van szükség, mindig
elővehető. Mert a tömegember letében a komolytalanság az alapvető. Amit tesz, azt felelősség
nélkül teszi, mint a ,,háziflu" a hülyeségeit. Minden szorgalom, amivel a cselekedeteire
tragikus, végérvényes, sorszerl'i vonásokat igyekszik aggatni, csak látszat. Játssza a tragédiát,
mert a valodi tragediát nem tartja valószínünek a civilizált világon.

Szerencsere nem kényszerülünk arra, hogy mint valosagos élőlényt nézzünk végig egy
ilyen embert, aki aztán megmutatná, hogy milyen is 6. Ha valaki makacsul és szilárdan azon
erősködik, hogy ő a kétszerkettöt ötnek tartja, de egyébként nincs okunk rá, hogy őrültnek
tartsuk, fel kell tennünk, hogy nem hiszi ezt, meg ha nagyon ordit is és akár fel is a.kasztatna
magát a meggyözödéséért.

Európa földjén általános szelvihar és mindent magávalsodro bohóckodás dühöng.
Majdnem minden hely, amelyet betöltenek es felmutatnak, bels öleg hamis. Az egyetlen erö,
mely a sorsvégzet elkerülésére képessé tehet, behunyni a szemet e végzet nyilvánvaló volta és
mély jelentése elött és elkerülni a szembekerülest azzal, aminek lennie kell. Humorisztikusan
élünk annál inkább, minel tragikusabb az álarc, amelyet fel kell öltenünk. Humor van
mindenütt, ahol az ember ellentetes tevékenységek között el, amelyekre nem teljesen és
minden fenntartás nélkül áldozza magát. A tömegember nem áll sorsa szilárd és
mozdíthatatlan talaján; sőt, fiktiv mivoltaval az űrben lebeg. Innen ered, hogy az ilyen életet,
amely még soha ennyire sulytalan és gyökértelen nem volt — sorsa déracinée-je —, a legkisebb
szél oly könnyen elsodorja. A ,,szelek" és az ,,elsodortatas" korszaka ez. Szinte senki sem
mutat ellenállást a könnyed légáramlatokkal szemben, amelyek a művészetben, vagy az
eszmékben, vagy a politikaban, vagy a társadalmi szokások terén jelentkeznek. Ezert a
retorika jobban viragzik, mint valaha. A szürrealista azt hiszi, hogy az irodalom egész
történetét túlszámyalta, ha leirta valahova azt a szot (itt egy szo következik, melyet nem
szükséges leimunk), ahová mások ,jázminok", ,,hattyuk" vagy ,,szatírok" szot irtak. Pedig
világos, hogy ezzel csak új retorikát hozott, mely eddig az árnyékszékekben húzódott meg.

Vilagosabbá válik a jelenlegi helyzet, ha, anélkül, hogy arculata különösségét figyelmen
kivül hagynók, azt keressük, ami benne a mult más korszakaival közös, igy lep fel, eppen,
amint a mediterrán civilizáció a maga legmagasabb fokát elérte — mintegy a Krisztus el őtti lll.
században —, a cinikus. Diogenes a maga sáros szandaljával Aristippos sz önyegeire tapos. A
cinikus hemzsegö alakka vált, aki minden sarkon es minden utcakönel ott ögyelgett. Nosjo; a
cinikus nem cselekedett mást, mint szabotált az akkori civilizáció ellen. A hellenizmus
nihilistája volt. Semmit nem alkotott, nem is tett. Szerepe a tagadás, jobban mondva a tagadás
** Elstlanyedas es elaljasedas nem mas, mint annak az elett'ennaja, aki elvonja magat attól, annnek lennie kellene. De a
yali'idi snrsa azert nem vész el. hanem vadlő amykeppe. taiitazinaia valik. mely allandi'ian emlekeztet a yallalt egzisztencia
alsóbblelldilségéle azzal szemben. amelyet vállalni kellett volna Az elaljasutlutt ember öngyilkos, aki inleli önmagát
megkísérlése volt, még ha ezt a célját nem is sikerült elérnie. A cinikus a civilizáció él ösdi je,
azert el, hogy a civilizációt tagadja, éppen mert tudja, hogy ő nem hiányzik belöle. Mit tett
volna a cinikus egy primitív nép körében, ahol mindenki természetesen és komolyan ugyanazt
cselekszi, amit ö, azt hivén, hogy ez az ő tréfás szerepe'.7 Mi a fasiszta, ha nem árthat a
szabadságnak es a szürrealista, ha nem esküdhetik a m l'ivészet ellen?

Nem lehet ettöl az embertipustol, aki egy igen kitünően szervezett világba született,
amelynek csak az előnyeit veszi észre, a hátrányait pedig nem, mást várni. A környezet
elkényezteti, mert a ,,civilizacio" — egy ház — es a ,,házitiu" nem vesz észre semmit, ami öt
szeszélyes kedvében gátolhatná, ami rávehetne, hogy magasabbrendű külsö követélmenyekre
hallgasson, és még sokkal kevésbbé észlel olyasmit, ami arra kényszeríthetné, hogy
kapcsolatot keressen sorsa elkerülhetetlen alapjaival.

Ortega y Gasset, José további könyvei