Megmutatjuk, hogy hol és mennyiért kaphatod meg a keresett könyvet.

Iskola a határon

Az író új regénye egyrészt szabályos diákregény, mulattató, néha tragikumba forduló diákcsínyekkel, ártatlan vagy borsos kamasztréfákkal, ugyanakkor jóval több is ennél: egy társadalom lélektani regénye. A Horthy-korszak leendő katonatisztjeinek neveléséről, a határszéli kadétiskoláról szól a regény, ahová az úrifiúkat küldik, hogy a legérzékenyebb kamaszkorban történő kínzatások és az embertelen fegyelembe való nevelés után legtöbben maguk is nevelőikhez hasonló kínzókká, fegyelmezőkké legyenek. Azaz: egy erkölcstelen társadalom áldozataiból ennek a társadalomban a védelmezői. Ottlik hitelesen és nagy művészettel ábrázolja ezt a testi-lelki terrort, aminek védtelenül ki vannak szolgáltatva ezek a kamaszok, és azt a folyamatot, amely odáig zülleszti őket, hogy ezt a természetellenes világot természetesnek és egyedül lehetségesnek fogadják el. A kadétiskola komor, baljós épülete a huszas évek ellenforradalmi Magyarországának szimbóluma – és a regény ennek a szimbólumnak társadalmi és erkölcsi tartalmát, valóságát mutatja be, ítéletet mondva fölötte. Tartalom Az elbeszélés nehézségei Szeredy az uszodában 1957-ben 5 Kémnők Nagyváradon 1944-ban 9 Medve kézirata 15 Non est volentis Hét újonc 23 Alkonyat 28 Egyenruhában 33 Takarodó 38 Másnap 40 Megérkezik a zászlóalj 45 Formes bakancsa 54 Egy nyájas őrnagy 62 Schulze 65 Rövid háború 74 Hosszú vereség 80 Még egyszer Orbán 86 Egy alezredes 92 Colalto és kupleráj 97 Könnyű akadálypálya 104 Sár és hó Első éjszaka 119 Dragonyos zubbonyok 125 Rugdosások 134 Az idő múlása 145 Zsoldos naptárja 148 Hétfő, körülbelül 155 Medve büntetése 167 Fátyolos hölgy 169 Kmetty fúvócsöve 177 Vidám férfiasság? 185 Váradon 190 Öttevényi 195 Kincstári séta 201 A vizsgálat 211 A fegyelem 221 Medve a tócsában 229 Tánc, tanulás 240 A senki földjén 248 Lyukas óra 252 Késő ősz 261 Havazás indul 267 Sem azé aki fut Sebhely 275 Harmadszor 280 Kórházban 289 A gyengélkedők 297 Budapest 303 A transzport 315 1925. szeptember 318 Beosztásunk 327 Szeredy 332 Enyhe december 339 Könyvek 349 Januári hó 354 Kutatás 361 Bizonytalanság 370 Vészfék 374 Balabán 381 Tóth Tibor 388 Rövid barátság 395 Párbaj 399 Tréning 402 Fordulat 410 Homály 417 Szeredy a Lukácsban 423 Végzett negyedévesek 426 Őrség a hajón 436

Mutasd tovább

Legközelebbi ingyenes személyes átvételi pont
6 ajánlat
konyvlabirintus
1 200 Ft
tovább a boltba
konyvlabirintus
1 500 Ft
tovább a boltba
kern
1 600 Ft
tovább a boltba
bedo
1 800 Ft
tovább a boltba
konyvdiszkont
1 874 Ft
tovább a boltba
lyravac
2 499 Ft
tovább a boltba

Részletek a könyvből

hozzá egy ujjal sem. Szombat estétől vasárnap délelőttig ők maguk is betartották ezt.
Ottevényi jött-ment velük, kicsit duzzadt volt az arca, és pirosabb a szokásosnál, maga elé
nézett, senki nem vett róla tudomást, de láthatólag nem nagyon bánta mindezt, és a
némaságában, félszeg magányosságában némi méltöságfélét is megőrzött, amig Merényi, az
istentisztelet után, meg nem unta ezt az állapotot.
- Gyere ide.
Összerándult a gyomrom. Mintha késsel vágnák el a zajt, az ember megmerevedett a helyén.
Öttevényi gépiesen indult Merényi felé, aztán megállt. "Mit akarsz? Mit akarsz?" - dadogta
ideges vakmerőse'ggel. Mégis, tett még néhány lépést Merényi felé.
- Ide.
- Mit akarsz? - mondta Öttevényi újra, miközben engedelmeskedett neki, s elébe állt.
- Le a kezet - mondta Merényi. - Ki hazudik?
Öttevényi leengedte a kezét, és nem felelt. Jó darabig állta Merényi pillantását, aztán persze
mégis pislogni kezdett, és lesütötte a szemét. Kapott egy pofont bal kézről, amitől
megtántorodott.
- Ezt is bepanaszolhatod! - ordított rá Merényi. - Meg ezt is! - A térdével hirtelen hasba n'igta,
és egyidejűleg pofozni kezdte az összecsukló Öttevényit. Aztán elkapta a karját, és
visszarántotta.
- Le a kezet. Ki hazudik?
Öttevényi a lázadás hangulatában egyszerüen ott akana hagyni Merényit. Azonban ezt
mégsem lehetett; bár a pofonoknál sajátságos módon megerősödött az ellenállás benne.
- T-1-t...
Mondani készült valamit, de úgy látszik, felrepedt az also ajka, és nem tudott rendesen
megszolalni. Nyelt egyet. Ahogy újra nekifogott: "T...t..." - rögtön kapott jobbról-balrol két
rettenetes pofont, s ez hirtelen kijózanította. Megállt mozdulatlanul, és lesütötte a szemét.
Végül a zubbonya is elferdült rajta, s a gallérján beszakadt a posztó, mert Merényi letépte a
kitüntetésgombjait. De aztán nem nyúlt hozzá hétfő estig ő sem. Csak kisérgették az
árnye'ksze'kre, a Varjú pedig lerántotta róla a pokrócot takarodőkor, röhögött, otthagyta; s nem
engedték mosdani, se kezet mosni. Hétfőn, vacsora előtt, Merényi megint szólította. Öttevényi
most már vállat vont, ülve maradt a helyén. Merényi odasétált hozzá, egy mozdulattal
hátracsavarta a kari át, és maga előtt mgdosva szeliden, felcipelte a dobogóra. Elengedte.
- Nézzétek.
Ne'ztük. Dagadt volt a szája és cserepes. A nyakszegélye kiállt hátul a gallérjából. Dacos,
duzzadt arccal állt, de lesütötte a szemét. Merényi teljesen mozdulatlanul, összehúzott
szemmel figyelte; csak hosszú idö múlva fintorgott egyet, mint akinek viszket az orra, s nem
tudja megvakami, men tele van a keze, ez volt a szokott, egészen kurta arcfacsarintása; aztán
megint rögtön kisimultak és megmerevedtek a vonásai.
- Elmehetsz - szólt rá Öttevényire jö sokára.
Amikor kedden végül tényleg elment, örökre, nem sajnáltuk. Menjen a fenébe, gyáva ámlő.
Fe'rfiatlan, fajtalan alak. Önfertőző.
De mindamellett nem volt jó nézni, ahogy csomagolt a hálóteremben. És kelkáposzta volt
megint ebédre, főtt marhahússal. Ronda möcsingok. Igaz, hogy utána túrős palacsintát
kaptunk. Délután jött a gyakorlat. És újra Schulze. A szerecsendiőmat időközben feltörtem.

1 5
Marcell főhadnagy mondta ki utoljára Öttevényi nevét. Tévedésböl, siettében szaladt ki a
száján, amikor a fényképeket kiosztotta.
- Myrkovszky. Orbán. Öttevényi.
Ha névsora lett volna, akkor ez nem történik meg. De csak a kis boríte'kokról olvasta fel a
neveket. Felnézett. Egy pillanatra elhallgatott, majd halkan helyesbítette:
- Myrkovszky, Orbán.
Parancs, parancs! Aztán tovább: "Pongrácz, Szabó. Szeredy". A fényképeken mulatságos,
mamlasz kis fajankőknak festettünk, amilyenek nem voltunk. Ottevényi megürült helyén, Jaks
és Borsa Lőrinc között már második napja a nagy Laczkovics ült, akit a leghátsó sorbol
kőltöztetett oda Schulze kedden délután.
Nehéz napok kezdődtek, men Schulze félelmetes ostromállapot-hangulatban volt megint.
Hogy megszilárditsa a meglazult fegyelmet. Nem lazult ugyan meg semmi, de általában, ha
bármi tőrte'nt, jő, rossz vagy semleges dolog, azt mindig megtorlás követte.
A szokásos szemléken, fegyelmezö gyakorlatokon kivül Schulze szekrényvizsgát,
ruhaporolást, tantermi ellenőrzést rendezett, a szüneteinkböl egy másodpercet sem hagyott
meg, és szigorúbb volt az esti tanulási idő alatt is. Egyetlen mukkanást, moccanást, rezdülést
sem tün. Külön engedélyt kellett ke'mi tőle, ha valaki fel akarta emelni a tanszerláda fedelét,
hogy kivegyen egy ceruzát, radírt vagy egy másik tankönyvet. A székünkkel sem lehetett
csikorogni. Szinte kivert a ven'ték, ültem mozdulatlanul a többiekkel együtt, s persze képtelen
voltam figyelni arra, amit olvasok. Amikor Schulze elbődült a katedrán, akkor vált tudatossá
az emberben, hogy erre ván eddig is.
- Növende'k -

Hasonló cimű könyvek

Ottlik Géza további könyvei

elfogyott