Megmutatjuk, hogy hol és mennyiért kaphatod meg a keresett könyvet.

Bor, mámor, Provence

A regény alapján készült az elbűvölő vígjáték Marion Cotillard és Russel Crowe főszereplésével.Max Skinner élete gyökeresen megváltozik, amikor főnöke lenyúlja legfontosabb üzleti partnerét. A londoni bankár hirtelen ötlettől vezérelve Provence-ba utazik, hogy szemügyre vegye örökségét: nemrég ugyanis egy jókora provence-i szőlőbirtokot örökölt nagybácsikájától. Max boldogan adja át magát a táj, a napsütés és a hamisítatlan dél-francia konyha vonzásának, ám váratlanul egy gyönyörű fiatal nő toppan be az életébe Kaliforniából... Peter Mayle nagyszerű regénye a bortermelés roppantul jövedelmező és kegyetlen versenyt diktáló világáról szól, a helyszíne pedig mi más is lehetne, mint a kedves helyi lakosokkal és érzéki csodákkal teli Provence. A magával ragadó, romantikus olvasmány könnyű, mint egy pohár hűs bor megfűszerezve barátsággal, titkokkal, egy csipetnyi nyomozással és szenvedélyes tánccal.

Mutasd tovább

Legközelebbi ingyenes személyes átvételi pont
1 ajánlat
konyvdiszkont
2 774 Ft
tovább a boltba

Részletek a könyvből

helyeket ezért altalaban véve alkalmatlannak ítéltek kis angol iskolas fiuk számára.

Az este utat engedett az éjszakának, s a teraszt csupan az asztalokon pislakolo gyertyalangok és
az étterem elött fellögatott, szines izzokbol álló nizér világította meg. A legtöbben mar végeztek a
vacsorajukkal, s most egy kávé mellett üldögéltek, dohanyoztak, halkan beszélgettek, és azt az E dith
Piaf—albumot hallgattak, amelyet Fanny tett fel — a szívet tépő fajdalom zokogo himnuszaitr

Max látta, hogy Christie kezd elálmosodni, le—leszegve a fejét, hogy elfojtson egy—egy asitast. A
bor, az étel és a hosszúra nyúlt nap kezdte beérni őt, s Max intett is, hogy kéri a szamlat, amit Fanny
egy pohar calvados kíséretében hozott ki

Fanny odahüzott egy széket, és leült hozzájuk.

— A petite amle—jn — mondta, Christie felé bökve a fejével, akit körülbelül két másodperc
választott el attól, hogy elaludjon ültében. — úgy látom, alaposan kimerítette. — Fanny arckifejezése
derüs volt és kíváncsi, a szeme pedig a gyertyafényben majdnem olyan feketének látszott, mint a
haja.

Max megízlelte a calvadost — akar a langolo almak —, és megra'zta a fejét. Elöször Madame
Passepartout, most pedig Fanny jutott ugyanarra az elhamarkodott kovetkeztetesre Akar boknak is
vehetné.

— Nem arrol van szo — mondta. — Kallfomiábo'l érkezett. Hosszú volt az üt.

Fanny elmosolyodott, és közelebb hajolt, hogy beleborzoljon Max hajaba.

— Holnap jobban megy majd, hein? — A keze Max vallara hullott, és ott is maradt. Meleg és
konnyü volt az érintése. Anélkül, hogy végiggondolta volna, mit tesz, Max az ujja hegyével
végigsimított Fanny csupasz, karamellszín alkarjan, végigkovetve a véna nnom, csuklo'tol könyökig
futo vonalat. A fejük elég közel volt egymashoz ahhoz, hogy Max érezze az arcan Fanny leheletétl

— Nem zavarok? — Christie közben valamelyest magahoz tért emyedtségéböl, és félig hunyt
pillak alol figyelte öket.

Max megköszorülte a torkát, és felegyenesedett ültébenr

— Csak üzetek.

Az autóban, utban visszafelé a házhoz, Max még mindig érezte Fanny börének érintését, mintha
az ujjainak saját emlékezetük lett volna. Christie megint asított egyetr

— Bocs, hogy ennyire eltikkadtam. Azért köszönöm szépen. Kellemes este volt. És igazad volt a
nyulat illetöen.

Max elmosolyodott a sötétben.

— örülök, hogy ízlett.

Noha ekkor még egyikük sem tudta, kapcsolatuknak az elkövetkező jó néhány napban ez volt a
fénypontja

Két idegen eröltetett kozelsége gyakran szül kinos helyzeteket, mivel az, hogy az ember egy
vendéget fogadjon be az életébe, bizonyos szintü előzékenységet kovetel, ami nem mindig jön
természeteséi. Söt némelykor, ha a megrögzött szokasokat tartos sérelem én', elöfordul, hogy
egyaltalan nem jon. Ez történt Christie és Max között is

Természetéböl adodoan ez a helyzet mindkettőjük számára furcsa és kényelmetlen volt, amin
cseppet sem segített kettejük életmo'dbeli különbsége, ahogyan késöbb Christie fogalmazott. Max
korai kelo volt, Christie szeretett sokaig aludni. Gyakran előfordult, hogy amikor reggel lement a
konyhaba, azt találta, hogy Max megette az utolso croissant—í, is és egy csepp narancslevet sem
hagyott Christie természettől fogva rendszeretö ember volt; Max nem. Max szerette Mozartot; a lány
jobban szerette Springsteen. Egyikük semtudott fözni, ez mindennapos problémát jelentett. Christie
Madame Passepartout—( lármásnak és tolakodonak talalta; Max felbecsülhetetlen értékü dragakönek
tartotta az asszonyt.

És akkor ott voltak még a kisebb kényelmetleriségek, amelyek oly gyakran eloadodnak a francia
vidék régi házalban: az akadozo vízellátás — a csapból hol tüzforrön, hol dermesztö hidegen, hol meg
egyaltalan nem folyo víz; az elektromos aram kiszamithatatlan valtozasai, amelynek köszönhetően a
villanyfény hol reszketni kezd, hol elhalvanyul, hol meg minden különösebb ok nélkül egyszer csak
kialszik; egy traktor lármazésa reggel hatkor a hálószoba ablaka alatt; a tej szokatlan íze; a rovarok
invázlója — mindez igen gyorsan felborzolta a lany idegeit, aki a Napa Valley modernebb,
pamézottabb és fényűzőbb körülményei között élt e'la kényelméhez és zokkeriömentességéhez
szokott. Ja és még ott voltak a franciák is: az egyik pillanatban kimérték, a következőben
közvetlenek, hadaro beszédük, akár a géppuskaropogás, megszállott haspokok, fokhagymaszagüak,
és, Christie véleménye szerint, allando pökhendiségi rohamban szenvednek.

Max hamarosan azon kapta magát, hogy perverz élvezetét leli a lánnyal valo egyet nem értésben,
Franciaország és a franciak védelmében, Amerikat érintö mérsékelt biralataival pedig alkalomadtan
még külön olajat is ontött vita'ik tüzére. Ezek a biralatok pedig sosem részesültek kedvező
fogadtatásban. Jollehet, Christie annal intelligensebb volt, semhogy magáévá tette volna a ,,vagy
velünk, vagy ellenünk" tételt, mégis zavarba ejtette és idönként fel is dühítette az europaiak
hajlamossaga arra— o legalabbis így gondolta —, hogy belemarjanak a kézbe, amely a masodik
vilaghaborut követöen olyan nagylelküen etette öket. És dühét csak hevitette, amikor Max, a hala
szavatossagi idejéröl beszélve, emlékeztette öt La Fayette —re, és arra, hogy milyen sokkal tartozik
Amerika a franciáknak. l' gy hat a hazban uralkodo' hangulat egyre feszültebbé vállt Madame
Passepartout érzékelte ezt a feszültséget, és még ö is — ra egyaltalan nem jellemző módon —
visszafogta magat Elkerülhetetlen volt, hogy ez az allando porlekedés valamikor tetőpontjéhoz
erjen.

És erre a nyllvánasság elött került sor. Az éhségtöl hajtva Christie és Max kelletlen
fegyverszünetet hirdetett, és lementek Vacsorázni a faluba. Fanny, ezt el kell ismerni, ügy viselkedett,
hogy az cseppet sem javított az amugy is kényes helyzeten, nagy hühot csapva Max körül,
ugyanakkor ügyet sem vetve Chrislie—re, aki mindezt egyre vészjoslobb tekintettel figyelte. Az utolso
csepp a desszert megérkeztekor került a poharba.

Christie, villajaval gyilkos döfést ejtve, kíméletlenül felnyársalta kandírozott könéjétr

— Muszáj ennek a nönek minden alkalommal masszazsban részesítenie téged, amikor idejön az
asztalhoz?

— Csak kedvességböl teszi.

—Ja, persze

— Figyelj, ö egyszerüen ilyen. Nem muszáj nézned.

— Helyes. — Christie hétratolta a székét, és felállt — Nem is fogom. — És dühtol merev hattal
elmasírozott az éjszakába

Max néhany perccel késöbb beérte ot az üton, a falu hataran kivül. Gyaloglo tempoba lassította a
kocsit, majd oldalt hajolt, és kinyitotta az utasülés felöli ajto't. Christie nem vett rola tudomast, cs ak
nézett mereven maga elé, és meggyorsította lépteit. Miutan vagy sza'z méteren ét araszolt mellette,
Max végül feladta, becsapta az ajtót, és gazt adott.

Miutan visszaén a házba, az auto kulcsait a konyhaasztalra hajította, és keresett valamit, ami
csillapítana felpaprikázottsa'gat. Roussel dogletes marc—ja éppen passzolt pillanatnyi hangulatahoz,
és már a masodik pohamal tartott, amikor Christie belépett az ajtón

Max felpillantott a lany dacos arcara, tétovazott, és elövehette volna a jobbik eszét is. De
ingerültségében mégis kicsúszott a száján.

— Jot sétaltal?

Ez a két szó átszakította a gátat. Christie—ből omleni kezdett a panasz, s miutan futolag rügott
egyet Fannyn, hamarosan elérkezett elégedetlenségének gyüjtopontj ahoz; Maxhez, vagyis inkább
Max viselkedéséhez — közönyös, önző, önelégült, és teljesen kifacsart a humora. Tipikusan angol.
Christie fel—alá járkált a tüzhely elött, haragos tekintettel fixírozva Maxet, mikozben várta, hogy a
férfi végre kifakadjon vagy legalább rea galjon. ő azonban már begubozott a hüvösen leereszkedö
magatanasnak abba a burkaba, amelyet az angol férfiak gyakorta oltenek magukra érzelmi kitörések,
külonosen nők és idegenek érzelmi kitörései ellen. Semmi sem lehetett volna dühítöbb egy feltüzelt
harci kedvü lany számára.

— Jogod van hozzá, hogy meglegyen a saját véleményed — mondta Max —, bármily sértön is adsz
hangot neki. — Majd az asztalon allo üvegre mutatott — Kérsz egy italt?

MM MM ig, ALL/_! " "._mivx, mux. mm". W.,M ., "i.,amr __. __ _immu

Hasonló cimű könyvek

Peter Mayle további könyvei