Platón Az állam

GLAUKÓN: De, mindenképpen.
SZÓKRATÉSZ: És nem értünk—e szot Hesziodosszal, ha valaki e fajbol valo hal meg,
ime ezek mint Szentelt daimo'nok élnek al/öldőn
mimperc-éltűek őrei, hősök, a bajt !ovaűzó'k.
GLAUKÓN: De egyetértünk.
SZÓKRATÉSZ: És megtudakoljuk az istentől: hogyan kell eltemetni e daimoni és isteni
hősöket, miféle különös ceremóniával, és majd úgy teszünk, ahogy rendeli.
GLAUKÓN: Miert ne tennénk igy?
SZÓKRATÉSZ: És az elkövetkező időbeli sírjukat mint a daimonokét tiszteljük, és imádjuk
majd ugye? Es nem ugyanigy cselekszünk-e, ha Valaki késő öregségeben vagy más módon hal
meg, de életében különösen kiválónak ítéltük?
GLAUKÓN: Meg is érdemli.
Az ellenséggel való bánásmód
SZÓKRATÉSZ: Hát az ellenséggel hogyan bánjanak katonáink?
GLAUKÓN: Mire gondolsz?
SZÓKRATÉSZ: Először is a rabszolgaszedesre. Igazságosnak tartod, hogy hellének hellén
városok polgárait rabbá teszik? Ha lehet, másnak se engedjék meg; és szokják meg, hogy a
helléneket kimelni kell, mert csak igy kerülhetjük ki a barbár rabigát.
GLAUKÓN: A kimélet mindenképpen érdekünk.
SZÓKRATÉSZ: Ne tartsunk hellen embert rabsorban, és a többi hellent is beszeljük rá, hogy
ne tegye ezt.
GLAUKÓN: Nagyon helyes. lgy inkább a barbárok ellen fordulnak, és nem bántják a saját
nepüket.
l 34
SZÓKRATÉSZ: És szép, ha győzvén, a halott ellenségtől a fegyverem kivül mást is
elragadnak'.7 Nem szolgál-e ez ürügyül a gyáváknak, hogy ne rontsanak az ellenségre, hanem -
mintha csak kötelességüket teljesitenék — sürgölődjenek a halottak körül? Mennyi had Veszett
el már ilyen hullarablás miatt!
GLAUKÓN: Nagyon is sok.
SZÓKRATÉSZ: Nem érzed szolgalelküségnek és penzéhsegnek a hullafosztogatást, es
nemberi dolognak, ha a hulla testet tekintik ellensegnek, holott az ellenseg már elröppent
belőle, és csak a harci eszközeit hagyta hátra? Mit gondolsz, miben különbözik ez a kutyától,
amely a kőre haragszik, amellyel megdobták, és aki megdobta, azt futni hagyja?
GLAUKÓN: Szememyit se különbözik.
SZÓKRATÉSZ: Vessünk Véget a hullatosztogatásnak, és ne tiltsuk tovább az ellenség
eltemeteset.
GLAUKÓN: Zeuszra! Vessünk véget!
XVI. SZÓKRATÉSZ: És a zsákmányolt fegyvereket se hordjuk a templomokba, hogy az
isteneknek felajánljuk, különösen nem a hellének fegyvereit, ha egyáltalán szivügyünk a
hellének iránti jóakarat. Inkább rettegiünk e szentségtöréstől, hogy testvéreinkto'l viszünk
ilyesmit templomainkba - hacsak az isten mást nem parancsol.
GLAUKÓN: Igen helyes beszéd.
SZÓKRATÉSZ: És mit cselekedjenek katonáink ellenfelükkel'.7 Dúlják fol a hellének foldeit,
gyújtsák fol a házaikat'.7
GLAUKÓN: Szivesen hallanám ebben a te véleményedet.
SZÓKRATÉSZ: Szerintem egyiket se tegyék, csak az évi termést vegyék el. Szeretnéd
hallani, miert?
GLAUKÓN: Nagyon is.
SZÓKRATÉSZ: Szerintem, amint a háború és a viszály két különböző szó, úgy két külön
lényeg is, két különböző tényre vonatkozik. Ez az ugynevezett ,,saját"-ra, vagy ,,rokon"-ra, az
meg az ,,idegen'l-re és ,,elütő"-re. Ha saját vérünkkel tusakodunk, e harc neve: viszály, ha
idegenekkel: háboru.
GLAUKÓN: Nem is helytelenül mondtad ezt.
SZÓKRATÉSZ: Vizsgáld meg, vajon helyes—e, amit most mondok. Állítom, hogy a hellének
,,sajátjai", ,,rokonai" egymásnak, a barbároktol pedig ,,elütöek" és ,,idegenek".
GLAUKÓN: Igaz.
SZÓKRATÉSZ: Nos, ha hellének barbárokkal vagy barbárok hellenekkel tusakodnak, azt
mondjuk: ,,háborúznak", hiszen természetük szerint ellenségei egymásnak, ellenségeske—
desüket háborúnak hivjuk; ha viszont hellenek hellenekkel cselekszik ugyanezt, azt mondjuk:
ten-neszetük szerint barátai egymásnak, csakhogy Hellasz a jelen viszonyok közt beteg és
viszálykodik, es az ilyen ellenségeskedést ,,viszály"-nak hivjuk.
GLAUKÓN: Helyeslem, hogy igy hivjuk.
l 35
Görögök egymás közti háborúskodása