Megmutatjuk, hogy hol és mennyiért kaphatod meg a keresett könyvet.

Jonathan, a sirály

JA nagy sikerű Illúziók szerzője, Richard Bach számtalan művet alkotott már, de neve leginkább mégis egy nem mindennapi sirályéval, Jonathanéval forrt össze. Jonathan számára a repülés nem a zsákmányszerzéssel egyenlő - célja magának a repülés szépségének a megélése, amely a tökéletesedés útjának is tekinthető. Tökéletesen akar repülni, ezért folyamatosan gyakorol, igyekszik megismerni képességeit és azok határait. Ennek érdekében még a kiközösítést, a magányt is vállalja. Minden értelemben felfelé törekszik, s a dimenzióhatárokon átívelve megéli, hogy a halál nem megsemmisülés, hanem valójában út az egyre teljesebb és tágasabb valóságok felé. Tökéletesedni - ezt tartja a sirály (és az ember) legfőbb feladatának. Amikor pedig eléri ezt a célt, rádöbben, hogy a tökéletességnek nincs értelme, ha kizárólag csak a sajátja. Ezért visszatér a rajhoz, amely kivetette magából, majd megnyeri és tanítani kezdi a fiatal madarakat. Arra, hogy repülni szép, és arra, hogy fölfelé kell törekedni. Bennünket, embereket pedig arra, hogy soha ne adjuk alább, mint ő, Jonathan, a sirály.

Mutasd tovább

Legközelebbi ingyenes személyes átvételi pont
2 ajánlat
lira
2 116 Ft
tovább a boltba
bigbandi
1 875 Ft
tovább a boltba

Részletek a könyvből


— Hát rájöttél végre - mondta Chiang —, de az irányítást még gyakorolnod kell...

Jonathan bámult. - Hol Vagyunk?

A Vént, tökéletesen hidegen hagyta a különös környezet, ügyet sem vetett rá. - Láthatod,
valami bolygon - válaszolta -, ahol zöld az ég, és a napja egy ikercsillag.

Jonathan nagyot rikoltott örömében. Most rikoltott elöször, mióta a Földet elhagyta. - HÁT
MEGY!

— Persze, hogy megy, Jon - mondta Chiang. - Minden megy, ha tudod, mit teszel. Ami pedig
az irányítást illeti...

*

Mire visszatértek, besötétedett. A többi sirály aranyos szemében tisztelettel nézte Jonathant.
Hiszen látták, hogyan tünt el a helyről, melyen oly sokáig mintha legyökerezett volna.

Egy perc sem telt bele, s nem állta tovább, hogy lelkesen ünneplik. - De hát én csak egy
jövevény vagyok köztetek! Épp hogy csak nekifogtam! Nekem kell tanulnom tőletek!

— Ki tudja, Jon! — szólt a kozelben álldogáló Sullivan. - Tízezer éve nem láttam sirályt, aki
ennyire szikrányit se félt volna a tanulástól. - A Raj elnémult. Jonathan zavarában fészkelődni
kezdett.

— Ha gondolod, most már foglalkozhatunk az idővel - mondta Chiang. - Meg kell tanulnod
repülni a múltban és a jövőben is. Ha az is megy, akkor aztán készen állsz majd rá, hogy
elkezdd a legnehezebbet, a leghatalmasabbat, a legnagyobb mókát. Készen leszel
felemelkedni, hogy megtudd, mi is valójában a jóság és a szeretet.

Eltelt egy hónap, Vagyis egy idöszak, ami mintha egy honap lett volna. Jonathan félelmetes
iramban fejlődött. Már korábban, a megismerés szokott útján is sokat tanult, most pedig,
magának a Vénnek kiváltságos növendékeként, úgy szívta magába az új ismereteket, mint
valami áramvonalas, tollas komputer.

De elkövetkezett a nap, amikor Chiang eltünt. Csendes kis beszédet tartott a köréje gyült
sirályoknak. Mind ott volt. Intette őket, hogy tanuljanak szüntelenül, gyakoroljanak és
törekedjenek rá, hogy az élet egészének tökéletes, láthatatlan lényegéből mind többet és
többet ismerjenek meg. Ahogyan szólt, tollai egyre fényesedtek, míg Végül olyan erövel
ragyogtak, hogy a sirályok szeme káprázott bele.

Jonathan - mondta ekkor a Vén, és ezek voltak az utolsó szavai -, fejlödj tovább a
szeretetben!

Mire a sirályok látása kitisztult, Chiang már nem volt sehol.

Múltak a napok, és Jonathan idöröl idöre azon kapta magát, hogy a Földre gondol, ahonnan
érkezett. Ha annak, amit most itt tud, akkoriban csak a tized-, csak a századrészét tudta volna,
mennyivel gazdagabb lett volna ott az élete! Álldogált a homokban, és tűnődött. Vajon most
akad-e ott sirály, aki küzdene érte, hogy áttörje a megszokás korlátait? Hogy megismerje, mi a
repülés értelme, azonfelül, hogy repülve lehet eljutni a halászbárkákhoz, szánalmas
morzsáke'rt'! Talán van is valaki, akit kiközösítették, mert a raj színe előtt kimondta az igazat.
És minél előbbre haladt jösággyakorlataiban, minél jobban igyekezett megismerni a szeretet
természetét, Jonathan annál inkább vágyott vissza a Földre. Noha mültja nagyobbrészt
magányosan telt, Jonathan sirály oktatónak született. Benne úgy nyilvánult meg a szeretet,
hogy érezte: a felismert igazságból át kell adnia valamit másnak is, egy sirálynak, aki csak a
lehetőségre vár, hogy o is megismerhesse.

A gondolat-sebességű repülésben immár jártas és atöbbiek a fejlődését istápolgatö
Sullivannak kételyei voltak.

—Jon, téged kitaszítottak. Miből gondolod, hogy egykori sirálytársaid bármelyike most
hallgatna rád? Ismered a közmondást, a nagy igazságot: Az a sirály lát a legmesxzebbre,
amelyik a legmagasabban röpül. Ott, ahonnan te jöttél, a sirályok lent állnak a foldon,
rikácsolnak, vagdalkoznak egymással. Ezer kilométerekre vannak a mennytöl - és te azt
mondod, meg akarod nekik mutatni, onnan a mélyből, ahol ácsorognak! De Jon, hiszen azok a
saját számyvégükig se látnak el! Maradj te csak itt. Segíts az itteni újoncoknak, akik már elég
magasra jutottak ahhoz, hogy megértsék, amit mondani akarsz nekik. - Egy percre
elhallgatott, aztán megkérdezte: — És mi lett volna, ha Chiang visszatér az o egykori világába?
Vajon hol lennél akkor te ma'?

Ez az utolsó szempont meggyőzően hangzott. Sullivannak igaza van. Az a sirály [ál a
legmexszebbre, amelyik :) legmagasabban röpül.

Jonathan hát maradt. Oktatta az újonnan érkezőket. Éles eszük volt, gyorsan haladtak.
Nyugtalanító érzése azonban vissza-Visszatért. Nem tudott szabadulni a gondolattól, hogy a
Földön is lehetnek sirályok, akik képesek lennének tanulni. Mennyivel elöbbre jáma maga is,
ha Chiang a száműzetése idején jön el hozzá!

— Vissza kell mennem, Sully - mondta végül is. — A növendékeid nagyszerűen csinálják a
dolgukat. Segítenek neked az újakat oktatni.

Sullivan sóhajtott egy nagyot, de nem vitatkozott tovább. — Azt hiszem, hiányozni fogsz
nekem, Jonathan. - mindössze ennyit mondott.

— Szégyelld magad, Sully! - felelte Jonathan szemrehányóan. - Ne beszélj butaságokat! Hát
mit gyakorolunk mi itt nap mint nap? Ha a barátságunk olyan dolgoktol függene, mint tér meg
az idö, akkor ha végre sikerül legyőznünk a teret és időt, egyben szétrombolnánk a
testvériségünket is! De hát, ha legyözzük a teret, nem marad más, csak az Itt. S ha legyözzük
az idöt, marad a Most. Nem gondolod, hogy az Itt és a Most közepén találkozhatunk néha—
néha?

Sullivan sirály akarva-akaratlanul, elnevette magát. - Te, te szédült madár — mondta
szeretettel. - Ha egyáltalán valaki képes rá, hogy egy amolyan a toldhözragadtaknak
megmutassa, hogyan láthat át ezer kilométereket, hát az Jonathan Livingston sirály lesz. -
Lehorgadt a feje, a homokra bámult. - Isten veled, Jonathan, kedves barátom.

— Isten veled, Sully. Találkozunk mi még. -Jonathan képzeletében más idök partjainak nagy
sirályrajai jelentek meg. A tapasztalat adta biztonsággal tudta, hogy lénye nem csontok és
tollak halmaza, hanem a szabadság és a repülés határtalan tökéletessége.

*

Fletcher Lynd sirály nagyon fiatal volt, de azt már tudta, hogy soha még raj sirállyal nem
bánt el még keményebben és igazságtalanabbul, mint az o raja vele.

Nem érdekel, mit mondanak, gondolta és forrt benne a méreg, amint elhomályosuló
szemmel repült egyre tovább, a Távoli Szirtek felé. Repülni annyival, de annyival többet
jelenthetne, mint csak csapkodni a számyunkkal, hogy eljussunk egyik helyrol a másikra!
Arra akár egy... egy... szúnyog is képes! Egyetlen kis vidám orsó a Vén körül, és máris

Hasonló cimű könyvek

Richard Bach további könyvei