Megmutatjuk, hogy hol és mennyiért kaphatod meg a keresett könyvet.

Madison megye hídjai

"Vannak történetek, amelyek a countrydalokhoz hasonlóan mezõk füvébõl, országutak ezreinek porából születnek. Ez a történet is ilyen." Robert James Waller klasszikussá vált elsõ regényében a váratl...

Mutasd tovább

Legközelebbi ingyenes személyes átvételi pont
4 ajánlat
konyvlabirintus
1 200 Ft
tovább a boltba
lyravac
1 500 Ft
tovább a boltba
konyvdiszkont
1 874 Ft
tovább a boltba
lyravac
2 499 Ft
tovább a boltba

Részletek a könyvből


Végzett az ebéddel, és átment a túloldalra a bíróság parkolójában levő telefontülkéhez.

Francesca számát tárcsázta, Az asszony enyhén lihegve vette fol a harmadik csengetésre

— Halló, ismét én vagyok Robert Kincaid.

Francesca gyomra összerándult. Nem tud eljönni, ezért hívott, gondolta.

— A tárgyra térek. Ha probléma eljönnie ma este a kisvárosi emberek kíváncsisága miatt, ne érezze
kötelezőnek. Tényleg. Engem egyáltalán nem érdekel, mit gondolnak rólam errefelé, és így vagy úgy,
de később mindenképp megkeresem. Azt akarom ezzel mondani, hogy talán hibát követtem el, amikor
elhívtam, és ne érezze úgy, hogy mindenáron el kell jönnie. Igaz, szeretném, ha ott lenne,

Francesca azóta ezen rágódott, hogy korábban beszéltek, De döntött már.

— Nem, szeretném látni mmka közben, Nem érdekel, mit mondanak. — Ez nem volt igaz, de volt benne
valami, ami féken tartotta ezt az aggodalmat, valami kockázatvállalás. Bármi legyen is, elmegy a
Cédrus—hídhoz.

— Remek. Csak gondoltam, megkérdezem Majd találkozunk

— Oké. — Milyen érzékeny férfi! Igaz, eddig is tudta róla.

Kincaid négykor visszament a motelbe, a mosdőkagylóban fehérneműt mosott, tiszta inget vett és egy
másikat berakott a kocsiba egy khakinadrággal és a barna szandállal együtt, amit Indiában vásárolt
1962-ben, amikor a Darjeelingbe vezető kisvasútról csinált anyagot A fogadóban vett két hatrekeszes
Budweisert. Nyolc üveg fért a filmek mellé a hűtőládába.

Megint meleg volt, nagyon meleg. A késő délutáni napsütés már csak ráadás volt, a cement, téglák, a
fold kemenceként sugározták vissza a korábbi hőséget. Szinte égetett nyugat felől.

A fogadó sötét volt, viszonylag hűvös. A nyitott ajtóban s a plafonon hatalmas ventilátorok iszonyú
zajjal kavarták a levegőt. Mégis, tán a zajtól, a füst és állott sör szagától, a zenegép harsogásától, a
félig ellenséges pillantásoktól valahogy melegebbnek tűnt, mint valójában volt.

Odakinn szinte fájt a napsütés. Kincaid a Cascades—ra gondolt, fenyőfákra, a San Juan de Fuca—szoros
szellőjére Kydaka Pointnál.

Ám Francesca Johnson hűvösnek tünt Ford kisteherautójának dőlve várt, nem messze a hídtól, a fák
között. Ugyanazt a farmert vis elte megint, amelyik olyan jól illett rá, szandált, és fehér pamutinget,
amely remekül hangsúlyozta alakját. Kincaid intett, majd leparkolt mellette.

— Hello — köszönt — Örülök, hogy eljött. Piszok meleg van.

Ártatlan beszélgetés, kerüljük a lényeget, szöveg. S ismét az a régi bizonytalanság, csak attól, hogy
olyan nő társaságában van, akitől érez valamit, Soha nem tudott mit mondani ilyenkor, kivéve, ha
komoly dolgokról beszéltek, Fejlett, igaz, kissé fanyar humorérzéke volt, de alapvetően komoly
természetével, komolyan vette a dolgokat. Anyja mindig is azt mondta, hogy már négyévesen felnőtt
volt. A szakmájában j ól jött ez a hozzáállás. Olyan nők társaságában, mint Francesca Johnson, már
nem annyira.

— Kiváncsi voltam, hogyan csinálja a fényképeit.

— Mindjárt meglátja, és elég unalmasnak fogja találni. Legalábbis általában unják. Nem olyan, mintha
azt hallgatná, hogyan gyakorol valaki zongorán, annak részese lehet, követheti. A fényképezésbén a
munka és a látható eredmény között hosszú idő telik el. Ma készítem el a produkciót. Amikor a képek
megjelennek valahol, az az előadás. Most csak annyit lát, hogy rengeteget vacakolok. De azért
szívesen látom. Nagyon örülök, hogy elj ött.

Francescának erőt adott ez a négy sző. Hiszen a férfinak nem kellett volna mondania. Elég lett volna
annyi is, hogy szívesen látja. De nem Egyértelmű volt, hogy valóban örül neki,

Francesca remélte is, hogy valami ilyesmit vált ki a férfiban az, hogy most vele van.

Kincaid felhúzta gumicsizmáját.

— Segíthetek valamiben? — kérdezte az asszony,

— Hozhatná a kék hátizsákot. Én viszem a barnát és az állványt.

Igy lett Francescából fotóasszisztens. Mennyire tévedett a férfi! Mennyi látnivaló volt!

Előadás volt ez is, még ha Kincaid nem is volt tudatában. Ugyanaz, ami Francescának tegnap is
feltűnt, és ami részben a férfihoz vonzotta. Kecsessége, fürge pillantása, az alkarján megfeszülő
izmok. De leginkább az, ahogyan mozgott. A fér-Hak, akiket Francesca eddig ismert, esetlennek tűntek
hozzá képest.

Nem mintha kapkodott volna. Sőt, egyáltalán nem sietett. Volt benne valami gazellaszerú, még ha az
asszony érezte is benne az erőt, a maga lágy módján. Talán inkább párduc, mint gazella. Igen, párduc.
Nem zsákmány, sőt, pont az ellenkezője.

— Francesca, kérem, adja ide a kék szijas gépet a hátizsákból!

Az asszony kinyitotta a hátizsákot. Túl óvatosan nyúlt a drága felszereléshez, amellyel a férfi olyan
lezserül bánt, Kivette a fényképezőgépet. A kereső fölött a krómon Nikon felirat látszott, balra, fölötte
pedig egy ,,F" betü.

Kincaid fél térdre ereszkedett a hídtól északkeletre, Az állványt alacsonyra állította. Anélkül, hogy
szemét levette volna a keresőről, kinyújtotta bal kezét, és Francesca beletette a kamerát.

Nézte, mint csukódik a férfi keze a lencsére, amint megérzi tenyerében. Kincaid azt az elsütő zsinórt
használta, amelyet Francesca tegnap látott mellényéből kilógni. A zár kattant Kincaid felhúzta, majd
ismét ellőtt egy képet.

Az állvány feje alá nyúlva lecsavarta a gépet, és a helyére tette azt, amit Francesca nyomott a kezébe.
Miközben rögzítette, az asszonyra vigyorgott.

— Kösz. Első osztályú asszisztens,

Francesca enyhén elpirult.

Úristen, ez a férfi! Mint valamely távoli csillag lakója, aki üstökösön lovagolva száguldott idáig és
szállt le a házuk előtt. Miért nem tudtam csak annyit mondani, ,,Légy üdvözölve"?

Úgy érzem, mintha lassú lennék hozzá képest. Nem ő tehet róla. Bennem van a hiba. Nem vagyok
olyanokhoz szokva, akiknek az agya olyan gyorsan vág, mint az övé.

A férfi átgázolt a patakon, és fölment a másik parton Francesca a kék hátizsákkal kezében átment a

Hasonló cimű könyvek

Robert James Waller további könyvei