Megmutatjuk, hogy hol és mennyiért kaphatod meg a keresett könyvet.

Majomábécé.

Egy etológus házaspár örökbe fogad egy csimpánzbébit, s úgy nevelik, mint saját gyereküket: cumiztatják, pelenkázzák, s ami a legfontosabb: megtanítják beszélni, pontosabban mondva, kommunikálni. Erre, az eddigi kísérletek alapján, a süketnéma jelbeszéd látszik legalkalmasabbnak. Chloé, a bébi szépen halad, imádja a "szüleit", megtanul asztalnál enni, beilleszkedik a családba, úgy viselkedik, mint egy csintalan kisgyerek. Tökéletes az idill, s a tudományos program is sikerrel kecsegtet: megvalósulni látszik az ember régi álma, hogy beszélgessen az állatokkal. Ám egy nap Chloé, a tükör előtt állva, rádöbben, hogy "csúnya", más, mint a családja. Mogorva lesz, szeszélyes, hatalmas testi erejével visszaélve rettegésben tartja a családot. A házaspárt egyre többen figyelmeztetik, hogy rossz vége lesz a kísérletnek, Chloét vissza kellene küldeni az állatkertbe, a program nem folytatható... A nálunk is jól ismert világhírű író a szokott írói módszeréhez híven, szigorúan tartja magát a tudomány eredményeihez, nem bocsátkozik utópiajátékokba. Abból az elvből indul ki, hogy a valóság sokkal izgalmasabb, mint a képzelet. Csak éppen továbbgondolja a kísérleteket. Az Állati elmék-ben például megjósolta, hogy a békés delfineket háborús célokra fogják felhasználni. Hét év sem telt a regény megjelenése után, s a Tonkini-öbölben valóban bevetettek delfineket a vietnami békaemberek ellen. S ki tudja, talán az állatokkal való kommunikációs kísérletek is úgy alakulnak, mint ebben a regényben.

Mutasd tovább

Legközelebbi ingyenes személyes átvételi pont
2 ajánlat
konyvlabirintus
1 000 Ft
tovább a boltba
konyvdiszkont
2 468 Ft
tovább a boltba

Részletek a könyvből

Salomon folytatta az előadást.

- Hayesék után tanúi lehettünk az első kísérlétnek, amikor egy csimpánznak meg akarták ta-
nítani a beszédjéleket. Ez a terv teljes egészében Gardnerék érdéme volt, akik úttörök ezen a téren.
(Taps) Sajnos, a munkájukat ném értékélték egyhangúlag, ezért felhagytak vele, mert nem
folyósították tovább nekik a szubvenciót. Amit végteleniil sajnálok, tekintettel az elért erédményeik-
ré. (Élénk taps.)

Jelen pillanatban azok a kutatók, akikjélbeszédre tanítják a főémlösöket, mint pl. Francine
Patterson a Koko nevű gorilláját, vagy dr. Dalé Chloé nevű csimpánzát, maguk fedezik a program-
juk kőltségeit. (Pierre félém fordult, és rám mosolygott.)

Azonban nem a sükeméma jélbeszéd az egyedüli nyelv, amelyet a főémlősöknek megtanítot—
tak. Más kutatók inkább saját maguk kitalálta mestérséges nyelvre tanították a majmukat, mint pl.
Premackék a Sarah nevű, és Rumbaugh-ék a Lana névre hallgató csimpánzukat.

Ekkor zaj támadt a terem bejáratánál. Salomon félbeszakította élöadását, középén a padso—
rok között pedig egy tolószék bukkant töl, amelyben egy hölgy ült, kinek rendkivül fonnyadt arcát
lángvörös hajtömeg koszorúzta. A tolószéket égy magas és sovány nyakigláb ember tolta, ésetlen-
nék látszott, mint valami kamasz, pedig az arcvonásai után ítélve megvolt vagy hetvenéves.

Odatolta az első sorig a tolöszéket, s mivel nem talált magának szabad ülőhelyet, fürgén és
egyben megadóan léült a dobogó szélére.

- Hol van, Marcel? - kérdezte a hölgy harsányan, minden szót tisztán tagolva.

- Ön mellett, kedvésem.

- És ki van a katedrán?

- Salomon professzor.

- Jó napot, Salomon - köszönt királynői fenséggel a hölgy.

- Jó napot, asszonyom — válaszolta Salomon.

- Kérem, Salomon, folytassa.

- Csak az engedélyére vártam - mondta Salomon.

Néhányan nevettek. Odahajoltam a jobb oldali szomszédomhoz:

- Ki ez?

, 75 ,

- Madame de Furstembérg, a Párizsi Akadémia hajdani rektora.

- Miért visel kék szemüveget?

- Mért vak.

- Szent ég, más baja nincs?

- Dé igén, félig süket is. De láthatja, némának nem néma. Erkölcsileg pedig sziklaszilárd.

- Úgy látom, igen meghitt viszonyban van Salomonnal - hajolt oda Suzy.

- Salomon a régi tanítványa.

- Hogy visszatérjünk Prémackékhoz — folytatta Salomon —, mint émlítéttem, kitaláltak egy
mésterséges nyelvet, hogy annak a segítségével kommunikálhassanak csimpánzukkal, Sarah-val. Ez
a mestérségés nyelv különböző színű és formájú plasztikdarabokból állt. A plasztikdarabok hátán
lévö mágnés segítségével égy mágneses táblán lehétett rögzíteni öket. Mindén darab egy-egy szót
jelentett. A kék háromszög például azt jélentetté, hogy alma, a rózsaszin négyszög pedig azt, hogy
banán.

- Nem értem, mennyivel jobb égy ilyen mésterséges nyélv, mint a jelbeszéd — harsogott köz-
be hirtelen Mmé de Furstemberg. - Elöször is, a csimpánz ilyenformán csak a kezével beszél. Nem
is bészél; ír. Másodszor, csak a laboratóriumban tud ími plasztikdarabok segítségével egy mágneses
táblára. Harmadszor, csak a tanítóival tudja megértetni magát, holott a jelbészédet több millió amé-
rikai érti. És végül ajelbeszédben, ahogy a beszélt nyelvben is, sokszor bizonyos hasonlóság van a
beszédjel és a szó, valamint a között a tárgy között, amelyeket jelölnék. Éppén ezért emberiek ezek
a nyelvék. Salomon, hogy is mondta, mivel jelölik a ,,banán" szót Premackék a mestérségés nyelv-
ükben?

- Rózsaszínű négyszőggel.

- Rózsaszínű négyszőggéll KérdeZék öntől valamit! Miért nem épp rózsaszínű háromszög—
gel, mint a náci táborokban a homoszexuálisokat? Amikor ön; angolul vagy franciául kimondja azt,
hogy ,,banán", hajol tudom, nem valami kemény és szögletes dologra gondol, mint egy négyszög.
Egy hosszú és puha tárgyjut az eszébe. (Nevetés)

- Magától értetődik, hogy Mr. Premack szimbóluma, mesterséges nyelvröl lévén szó, önké-
nyes - mondta Salomon.

- Itt van a kutya elásva - harsogta Mmé de Furstemberg. - Ha az ember meg akar tanítani egy
főemlőst arra, hogy kommunikáljon, miért nem használ olyan nyelvét, amelybén van valami émbe—
ri, mint például ajélbeszédben. Salomon - folytatta a hölgy ugyanolyan fensöbbséges és bizalmas
hangon, amilyet vagy negyven évvel korábban használhatott Vélé, amikor még Salomon a tanítvá-
nya volt -, tudja-é, hogy mutatják a ,,baba" szótjélbeszéddél?

- Igen, asszonyom - mosolygott Salomon mulatva —, így — és rövid karjait törékeny méllkasa
felé hajlította, mintha egy gyéreket ringatna. (Nevetés)

- Ismerje el - folytatta Mme de Furstemberg harsogó hangján —, hogy ez a mozdulat sokkal
beszédesebb és embéribb, mint egy rózsaszín négyzet, ami a banánt jelöli. Mr. Prémack, mit válasz—
olna erre?

- Nem tudott eljönni a konferenciára - mondta Salomon —, és Mr. és Mrs. Rumbaugh sincs
itt, akiknek a munkáját mindjárt rővidén ismertetem, ha mégengedi, asszonyom, hogy folytassam -
mondta Salomon Mme de Furstembergnek a tisztelet, a ragaszkodás és az irónia keverékével a
hangjában.

- Már megbocsásson, kedves Salomon, hogy félbeszakitottam - mondta Mme dé Furstem—
berg —, szánom—bánom bűnömet, dé ahogy magamat ismerem, nem ígérhetém meg, hogy nem fogom
újra elkövetni. (Mosolygás.)

- Óriási figura - mondta Suzyjobb oldali szomszédomhoz hajolva. - De miért fésti a haját
vörösre?

- Most, hogy már egyáltalán nem lát, örömét leli benne, hogy festi a haját.

- Bocsánat, asszonyom - szólt a Suzy mellett ülő idős hölgy -, szíveskedne csendben figyél—
ni? Szerétnék végre valamit hallani is.

- Csodálkozom magán — válaszolta Suzy -, az előtt akar valamit hallani, mielőtt Salomon
mégszólalna?

Ahogy elhallgatott, Salomon folytatta az élöadást. Ekkor rátettem a kezem Suzy combjára,
nem mintha meg akartam volna vigasztalni, csupán azért, hogy a szomszédn őjét megbotránkoztas—

, 76 ,
sam. De mivel kérültem az asszony tekintetét, nem tudtam megállapitani, milyén sikére volt az
akciónak.

- Rumbaugh—ék - mondta Salomon - szintén kitaláltak egy új mésterségés nyelvet, és új
módszerrel is tanították. A szavakat jélentö szimbólumokat egy spéciális írógép billentyűire irták rá.
Amikor a csimpánzuk, Lana lenyomott egy billéntyűt, az világitani kézdett, a szimbólum pedig
megjelent egy képemyön a csimpánz előtt, ezzel égyidejűleg pedig egy másik képernyőn is a szom-
széd szobában, ahol a kisérletező személy tartózkodott. Egy számitógép automatikusan regisztrálta
Lana és a kisérlétezö kommunikációját.

A ,,számítógép" szó után Salomon elhallgatott, és Mmé de Furstembergré néZétt. Minthogy
az aszszony ném moccant, a professzor öszinté, de egyszersmind megjátszott tiszteléttél megkérdéz-
te tőle:

- Akar valamit mondani, asszonyom?

- Sémmit - mondta a hölgy tettetétt bosszúsággal. - Mégiscsak be kell tartani a fegyélmet, ha
ném akarjuk, hogy ez a konferencia párbeszéddé vagy netán monológgá váljon. (Nevetés)

vm., __,_;_. uturzmu. , __]...AALAL .._,_4._ o_.,z.__

Robert Merle további könyvei