Megmutatjuk, hogy hol és mennyiért kaphatod meg a keresett könyvet.

Akár az Isten

Az izgalmas, krimielemekkel fűszerezett orvosregény Amerika egyik legnevezetesebb klinikájára, a Bostoni Alapítványi Kórház szívsebészetére kalauzol bennünket. Nagyszerű orvoscsapat élén itt végzi világhírű szívműtétjeit dr. Thomas Kingsley, akinek azonban nem felhőtlen az élete: kollégái irigykednek rá, műtétidejét igyekszenek csökkenteni, s ha már szabadulniuk nem célszerű a kiváló orvostól - hiszen hírnevüket elsősorban neki köszönhetik -, legalább azon vannak, hogy Kingsley ne magánorvosként tevékenykedjék a kórházon belül - hanem akár professzorként, de kevesebb fizetésért. Hogyan lehetséges az, hogy ebben az élkórházban azért mégiscsak bekövetkezik - méghozzá egyre nagyobb számban - néhány megmagyarázhatatlan haláleset? Mivel magyarázható, hogy a titokzatos halálok után nyomozó nagy reményű ifjú patológus, Robert Seibert a fogműtétjébe hal bele? És a kórház legszebb orvosnője, Cassandra, Thomas Kingsley felesége csaknem inzulin-túladagolás következtében kap a szemműtétje után epilepsziás rohamot? Robin Cook, a nagy sikerű Láz szerzője ezúttal is utolsó mondatáig, a végkifejletig tartja izgalomban olvasóit.

Mutasd tovább

Legközelebbi ingyenes személyes átvételi pont
1 ajánlat
bedo
300 Ft
tovább a boltba

Részletek a könyvből

legjobban, amikor elvitték innen a szívmonitort. Mondhatom,
az őrületbe
kergetett a sípolása.
— Mióta vagy már itt?
— Kilenc napja.
— Nem olyan sok.
— így nézve nem sok. De megmondom neked, az elején eléggé be voltam
rezeivé. Mégse volt más választásom. Azt mondták, meghalok, ha
nem
operálnak meg. Hát mit tehettem?
— Semmit! Holnap este eljövök megint, és meghozom a könyveket, amiket
kertel. Más nem kell?
— Elkelne egy kis fű.
— Ugyan ma, haver.
— Csak vicceltem.
Clark megfordult, s visszaintett az ajtóból, mielótt eltűnt a fo
lyosön.
Jeoffry körülnézett a szobájában. Nem bánta, hogy hamarosan hazamegy. A
kétágyas szoba másik ágyában nem volt senki. A szobatársát aznap engedték
el, és új beteg még nem érkezett. Jeoffry nem szívesen volt egy
edül,
különösen most, hogy Clark elment, és nem volt mire várnia. Jeoffrynak
82
volt a nézete, hogy kórházban nem jó egyedül lenni. Túl sok az ijesztö gépezet
és procedura, hogysem támogatás nélkül elviselje az ember.
Bekapcsolta az ágy végéhez erósített miniatűr tévékészüléket. A második
burleszk vége felé belépett Miss DeVries, egy szigorú növér. Mint aki valami
finomságot tartogat Jeoffrynak, ragaszkodott hozzá, hogy az h
unyja le a
szemét, és tátsa ki a száját. Szót fogadott, sejtette, mi következik, és igaza is
lett. A lázmérőt tették a szájába.
A nóvér tíz perc mulva visszajött, és a lázmérőt altatótablettára cserélte kL
Jeoffry bevette a tablettát az éjjeliszekrényén lévó vízzel, a nővér eközben a
lázmérót vette szemügyre.
— Van hómérsékletem? — kérdezte Jeoffry.
— Mindenkinek van — felelte Miss DeVries.
——————————————————————— Page l05———————————————————————
— Ejnye, elfelejtettem. — Ezt már máskor is eljátszották. — Oké, szóval van
lázam?
— Ezt nem közölhetem — mondta Miss DeVries.
Jeoffry sosem értette, miért nem mondhatják meg neki a nővérek, va
n—e
hőmérséklete, azazhogy láza. Ez mindig csak az orvosra tartozik, szamárság.
Elvégre az ó teste.
— Mi lesz ezzel az infúziöval? — kérdezte Jeoffry, míg Miss DeVries az ajtó
felé indult. — Mikor veszik már ki, hogy rendesen lezuhanyozhassak?
— Ez olyasmi, amit nem tudok. — Búcsút intett és eltűnt.
Jeoffry elfordította a fejét, és fölnézett az infúziós palackra, Figyelte e
darabig, mint hullanak a cseppek egyenként a kis szüróbe. Ujra a tév
felé
fordult, megnézte az esti hiradot, és felsóhajtott. Nagy megkönnyebbülés lesL
ha ezt a pórázt lecsatolják rola. Elhatározta: reggel megkéri rá dr. Shermant.
Amikor a telefon megszólalt, Thomas fölült, nem tudta, hol van. A második
csöngetésnél Doris szembefordult vele lakása félhomályában.
— Föl akarod venni, vagy vegyem föl én? — Doris hangja álomittas volt. Fél
könyökére támaszkodott.
Thomas a lányra nézett a homályban. Doris groteszk látványt nyújtott, sűrű
haja úgy állt szét a fején, mintha ezer volt feszültség hatolna át a testén. Szeme
helyén fekete üreg. Eltelt egy kis ido, mig Thomas rájött, ki is ez.
— Fölveszem — mondta és föltápászkodott. Nehéz volt a feje.
— A sarokban, az ablak mellett — mondta Doris, és visszahanyatl
ott a
párnára.
Thomas tapogatózva ment végig a fal mentén a hálószoba nyitott ajtajáig.
A nappaliba az ablakfülkén át több fény hatolt.
— Dr. Kingsley, itt Peter Figman beszél — szólt a mellkassebészeti rezidens
amikor Thomas fölvette. — Remélem, nem veszi zokon a hívásomat, de ön kért
meg, tudassam, ha az ügyeletröl a mütóbe kerül valaki. Egy órán belül sorra
kerül egy megkéselt mellkasú sérült.
Thomas nekidőlt a kis telefonasztalnak. A szoba hidege hozzásegíte
tte:
hogy rendet teremtsen a fejében. — Mennyi az idö?
— Hajnali egy múlt.
— Köszönöm — mondta Thomas. — Mindjárt ott leszek.
Jeges decemberi szél hatolt át Thomas testén, amint kilépett
Doris
kapualjából. Szorosabban fogta össze nyakán kabátja hajtökáját, és
Alapítványi felé indult. Az utcát hirtelen szélrohamok rohanták m
,
papírdarabkákat és más hulladékokat csapkodtak a lábához, és arra késztették
hogy megforduljon és hátráljon néhány lépést. Megkönnyebbült, ami
——————————————————————— Page l06———————————————————————
befordult a sarkon, és meglátta a Bostoni Alapítványit magába
foglaló
épületegyüttest.
A főbejárat felé menet elhaladt a tőle baka fekvó parkolögarázs mel
Cementépület volt, az elemek prédája. Noha napközben mindig teli volt, most
csaknem kiürült. Benézett, hogy megcsodálja a Porschéját, és meglátott e
másik ismerős kocsit. Libaürülékzöld 300—as Mercedes turbó dízel volt. A
egész kórházban csak egyetlen embernek ilyen pocsék az ízlése.
eorge
Shermané ez a kocsi.
Thomas már a kórházkapunál járt, és azon tanakodott, hogyan lehet ilyen jó
kocsit ilyen ronda színűre festeni, amikor a kérdés eszébe jutott: mié
van
idebenn George? Megfordult, hogy újra megnézze. Bizony az
ö kocsija.
Semmiképp se téveszthető össze máséval. Thomas az órájára pi
Hajnali negyed kettő volt.
Egyenesen a műtóbe ment, átöltözött, s míg a sebészeti tá
keresztülment, látta, hogy az egyik nóvér kötöget. Megkérdezte, van—e George
cana__aa_t A_In— 44_L_nn __ 444"

Hasonló cimű könyvek

Robin Cook további könyvei