Megmutatjuk, hogy hol és mennyiért kaphatod meg a keresett könyvet.

A dzsungel könyve

A dzsungel könyve új fordítása több szempontból is izgalmas vállalkozás. Egyrészt az első megjelenés óta eltelt több mint száz esztendő Kipling-kutatásait figyelembe véve sorakoznak benne a jól ismert novellák, másrészt szakértőnk segítségével igyekeztünk az eredeti kiejtést legjobban megközelítő változatban megadni a szereplők nevét. A korábban előforduló félreértéseket is javítottuk - köszönhetően az azóta felgyűlt jegyzetanyagnak.Reméljük, hogy munkánk új és lelkes olvasókat szerez e megunhatatlan remekműnek, s Mauglinak és társainak kalandjai továbbra is feledhetetlen élményeket kínálnak kicsinek és nagynak egyaránt.GRESKOVITS ENDRE több Kipling-novelláskötet fordításában is részt vett (Indiai történetek, A Száz Bánat Kapuja, Aki király akart lenni, A gondolkodó bika, Hogyvolt-mesék), és annak a Salman Rushdie-nak a fordítója, aki legnagyobb mesterei közt tartja számon Rudyard Kiplinget.HORVÁTH VIKTOR regényíró és műfordító. Kötetei: Át (2004), Török tükör (2009), A diótörő (2011), A kis reccs (2012), Möbion (2015). Versfordításai a trubadúrköltészetet bemutató antológiákban és regényekben szerepelnek; versírást és -fordítást tanító módszertani könyve A vers ellenforradalma (2014).SZABÓ LEVENTE mintegy tíz éve szabadúszó grafikusként, illusztrátorként dolgozik hazai és külföldi megbízóknak. "- Figyelj ide, legdrágább kincsem - mondta Bhálú. - Téged se szó, se akarat nem tud visszatartani. Nézz fel! Ki vonhatja kérdőre a dzsungel urát? Láttam, amikor kisbéka korodban amott játszadoztál a fehér kavicsokkal; látott Baghírá is, aki egy frissen elejtett fiatal bikával megváltott. Arról a szemléről már csak mi ketten maradtunk; mert Ráksá, a nevelőanyád meghalt a nevelőapáddal együtt; a régi farkasfalka is rég meghalt; tudod, hová lett Sér Khán, Akélá pedig a dhólok közt halt meg, ahol a te bölcsességed és erőd nélkül meghalt volna a második szioníi falka is. Itt nincs már más, csak vén csontok. Már nem az emberkölyök kéri, hogy elhagyhassa a falkát, hanem a dzsungel ura választ új utat magának. Ki vonja kérdőre az embert?"

Mutasd tovább

Legközelebbi ingyenes személyes átvételi pont
20 ajánlat
regikonyvek
620 Ft
tovább a boltba
regikonyvek
840 Ft
tovább a boltba
regikonyvek
930 Ft
tovább a boltba
regikonyvek
1 100 Ft
tovább a boltba
regikonyvek
1 250 Ft
tovább a boltba
regikonyvek
1 250 Ft
tovább a boltba
regikonyvek
1 680 Ft
tovább a boltba
lira
2 549 Ft
tovább a boltba
regikonyvek
2 549 Ft
tovább a boltba
regikonyvek
2 583 Ft
tovább a boltba
regikonyvek
2 967 Ft
tovább a boltba
regikonyvek
2 974 Ft
tovább a boltba
magyarmenedek
3 150 Ft
tovább a boltba
regikonyvek
4 242 Ft
tovább a boltba
bedo
500 Ft
tovább a boltba
lyravac
600 Ft
tovább a boltba
konyvdiszkont
2 249 Ft
tovább a boltba
konyvdiszkont
2 618 Ft
tovább a boltba
konyvdiszkont
2 624 Ft
tovább a boltba
lyravac
3 499 Ft
tovább a boltba

Részletek a könyvből

a Dzsungel csaknem minden lakója előbb—utóbb az ő csőrére jut.)

Elmentek a társak az éj sűrűjén,

(Csill Ints nékünk, Csil!)

Már szünik a harc dühe: jelt adok én.

(Csill Vezérünk, Csill)

Engem hivtak, ha préda jutott,

En is őket hivtam, ha zerge futott.

A nyomok tűnnek: mind béna, halott.

Merész vezetők, sebesen követők,

(Csill Ints nékünk, Csil!)

Szarvast terelök és leteperők,

(Csill Vezérünk, Csill)

A vérszag után ólálkodök,

az óvatosak s a dulakodök:

mind nyomtalan, örökös éjbe bukök.

Jo' társak voltak. Halni de kár!

(Csill Ints nékünk, Csil!)

Nyugosztalom őket én, a madár:

(Csill Vezérünk, Csill)

Dermedt szem, alvadt vér a fogon,

feküsznek, holtak a holtakon,

s az én rajaim falnak szilajon.

Tavaszi futás

Ember az emberhez téri Felbolydul a Vadon.

Aki testvérünk volt, már holnap messzi megy.

Sűrűség népe, halljad, ítélkezz társadon:

lelelj, mi tartsa itt? Léptét mi kösse meg?

Ember az emberhez téri Feljajdul a Vadon.

Aki testvérünk volt: most nagy a bánata.

Ember az emberhez téri Szerettük őt nagyon:

ember—útján mi nem követhetjük soha.

Két esztendővel a Vörös Kutyákkal vívott nagy harc és Akela halála után körülbelül tizenhét
esztendős lehetett Maugli. ldősébbnek látszott, mert korához képest igen megerősítette és
megnövelte a kemény testmozgás, ajó táplálkozás meg az, hogy mindig megfürödhetett,
ahányszorcsak melege volt egy kicsit, vagy belepte testét a por. Fél óra hosszat tudott fél
kézen lo'gni egy fa felső ágán, ha úgy esett a dolog, hogy végig kellett kutatnia szemével a
latetőkön vezető utakat. Még tudott állítani egy vágtató őzbakot, s fejénél logva félre tudta
taszítani. Még az északi mocsarakban élő nagy, kék vadkanokat is mégtorpanásra tudta bírni.
A Dzsungel Népe, amely valamikor az esze miatt lélt tőle, most az erejétől rettegett, s ha
nyugodtan járt—kelt a dolga után, már jöttének elsuttogott hírére is íeltisztultak előtte az erdei
csapások. Pedig szemének mindig szelíd volt a tekintete. Még harc közben sem lángolt úgy,
mint Bagiráé. Csak egyre érdéklődőbbé, izgatottabbá vált — s ez azok közé a dolgok közé
tartozott, amiket maga Bagira sem tudott megérteni.

Megkérdezte Mauglit, s afiú nevetve válaszolta:

— Ha elhibázom a zsákmányt, bosszús vagyok. Ha két napig nincs mit ennem, nagyon
bosszús vagyok. Hát nem beszél ilyenkor a szemem ?

— A szájad éhes — mondta Bagira —, de a szemed nem mond semmit. Vadászat, evés, úszás
mindegy neki, akár a kőnek a nedves vagy a száraz idő.

Maugli lustán nézett rá hosszú szempillái alól, s a párduc, mint rendesen, most is lesunyta a
lejét. Bagira ismerte urát—parancsolöját.

Messze künn heverésztek egy domb oldalában, amely a Vengungára nézett, s a reggeli ködök
lehérés—zőldes foszlányokban szállongtak alattuk. Napkeltével a ködfoszlányok felkavart,
hullámzó aranytengérré váltak, s hasadékaik közt az alacsonyan álló sugarak csíkokat
szalasztottak végig a száraz füvön, ahol Maugli és Bagira feküdtek. Vége felé járt a hideg idő;
a levelek, a fák kopottak, színtelenek voltak, s valami száraz, percegő zörgés hallatszott
mindenfelé, amerre a szél fújt. Egy kis levél dühösen csapkodott egy ágat, ahogy a viz árjába
került magányos levél szokta. Ez a nesz ingerelte Bagirát: mély, kongó köhintéssel szivta be a
reggeli levegöt, hanyatt vetette magát, s mellső lábával a lőlötte bólogató levél lelé csapott.

— Fordul az esztendő — mondotta. — A Dzsungel élete továbbhalad. Közeledik az Új Beszéd
ideje. Ez a levél tudja ezt. Jol van ez így.

— A fű száraz — felelte Maugli egy fűcsomót kitépve. — Bézáródott még a tavasz szeme is (ez
egy kis, trombita alakú, hamvas, piros virág, amely a fű közt kuszik szanaszét). Mondd,
Bagira, helyes az, hogy a fekete párduc hanyatt fekve heverészik, és a levegőt paskolja
lábával, mint a vadmacska?

— Hm, tessék? — mondta Bagira. Látszott rajta, hogy egészen másra gondol.

— Azt kérdem, helyes—é, hogy a fekete párduc igy lintorog, kaífog, üvölt, hempereg? Jusson
eszedbe, hogy a Dzsungel urai vagyunk, te meg én.

— Az ám, igen, igen, hallom, emberkölyök. — Bagira sietve megfordult és fölült, tépett lékéte
oldala csupa por volt. (éppen most vedlétte lé téli bundáját.) — Annyi bizonyos, hogy a
Dzsungel urai vagyunk! Ki olyan erős, mint Maugli? Es ki olyan bölcs? — Furcsán elnyújtott
hangon beszélt; Maugli megfordult, hogy lássa: nem csúfolo'dik—e talán a fekete párduc. Mert
a Dzsungelban sok a kétértelmű szó. — Azt mondtam, hogy kétségtelenül a Dzsungel urai
vagyunk — ismételte Bagira. — Rosszat cselekedtem? Nem tudtam, hogy az emberkölyök nem
lekszik többé aíöldőn. Talán bizony repül?

Hasonló cimű könyvek

Rudyard Kipling további könyvei