Megmutatjuk, hogy hol és mennyiért kaphatod meg a keresett könyvet.

Riki-tiki-tévi

Teddy, az angol kisfiú boldogan él Indiában, és nem sejti, milyen veszedelem leselkedik rá és a családjára: a hatalmas ház kertjében, a bokrok árnyékában mérges kígyók rejtőznek, és az életükre törnek. Csak egyvalaki tudja megállítani a felbőszült kobrákat: Riki-tiki, a mongúzkölyök. Riki csupán akkora, mint egy macska, és egyáltalán nem tűnik túl harciasnak. Teddy azonban hamarosan a saját szemével látja, a kis mongúz igazi hős, aki szembeszáll a gyilkos kobrákkal, és olyan tettet visz végbe, amely egy felnőtt mongúznak is dicsőségére válna.

Mutasd tovább

Legközelebbi ingyenes személyes átvételi pont
2 ajánlat
bigbandi
450 Ft
tovább a boltba
lyravac
1 690 Ft
tovább a boltba

Részletek a könyvből

— Ó, te ostoba tollseprö, te! — riadt rá bosszúsan Riki—tiki. — Hát ilyenkor kell énekelni?
— Nag meghalt, meghalt, meghalt! — enekelte Darzi. — A hös Riki—tiki belekapaszkodot

t a fejébe, és nem engedte el. A nagy ember kihozta a durranobotot, és Nag két darabra sza
kadt! Soha tobbe nem falja fel a fiokáimát!

— Hát ez körülbelül mind igaz, de hol van Nagaina? — szolt Riki—tiki gondosan körül nézve.

— Nagaina odament a fürdoszobá lefolyojához, és hivta Nagot — folytatta Darzi —, es Nag ki is
jott egy bot hegyén — a s'opr'ogetö szolga felszúrta egy bot végére, és kidobta a szemétdombra.
a dicso, piros szemű Riki—tiki dicséretét! — és Darzi felfújta a torkát, és énekelt.

— Csak fel tudnék mászni a fészkedbe, valamennyi fiokádat kihajigálnám! — kiáltott rá Riki—ti
Te se tudod, minek mikor van itt az ideje. Te, persze, biztonságban vagy a fészkedb

en, de nekem idelenn háborúskodnom kell. Hagyd abba egy kicsit azt a kornyikálást, Darzi

!

— A nagy, a szépséges Riki—tiki kedvéért elhallgatok — mondta Dárzi. — Mi baj, ö, a retten
to Nag dicsö megölöje?

— Harmadjára kérdem: hol van Nagaina?

— A szemétdombon, az istálló mellett, Nagot gyászolja. Ó, nagy és dicső a fehér fogú Riki—tik
— Ördög vigye az én fehér fogamat! Hallottad—e, hogy hol örzi a tojásait?

— A dinnyeágyásban, a fal felé esö végén, ahová majdnem reggeltöl estig tűz a nap. Három hete
elrejtette.

— És sohase jutott eszedbe, hogy ezt érdemes volna nekem megmondani? A fal felé eso végén, a
zt mondod?

— Csak nem eszed meg a tojásait, Riki—tiki?

— Megenni éppen nem eszem meg. Darzi, ha egy csöpp eszed van, odarepülsz az istállohoz, úgy
teszel, mintha el volna törve a szárnyad, es idehajszoltatod magad Nagainával ehhez a bo
korhoz. A dinnyeágyáshoz akarok férközni, de ha most mennék oda, meglátná.

Darzi afféle madáreszu kis teremtés volt, akinek fejében sohasem fért meg több egy gondolatná
gyszerre; mert tudta, hogy Nagaina gyerekei is tojásból lesznek, mint az övéi, hát nem értet
te meg egyhamar, hogy tisztességes dolog meg'olni öket. De a párja értelmes madár volt; tudta
, hogy a kobrátojásbol fiatal kobrák kelnek ki; elrepült hát a fészkéröl, s otthagyta Darzit,
gy melengesse a kicsikeket, és énekeljen tovább Nag haláláról. Darzi sok mindenben olyan volt
mint egy igazi férfi.

A párja ott röpködött Nagaina elött a szemétdomb tájékán, s felkiáltott:

— Ó, ó, eltörött a szárnyam! Az a házbeli fiú kövel hajitott meg, és eltörte. — Aztán még kes
t, bukdácsolt.

Nagaina fölemelte fejet, és azt sziszegte: — Miért szoltál Riki—tikinek, amikor megölhettem v
lna? Szavamra, rosszabb helyet nem is választhattál volna a törött szárnyadnak! — Azzal me
gindult a madár felé a porban csúszva.

— Kövel törte el a fiú! — sikoltotta Darzi párja.

— No, hát vigasztaljon meg halálodban, hogy én leszámolok azzal a fiúval. Ma reggel óta a sz
emétdombon hever az uram, de éjszakára nagyon csendes lesz az a fiú a házban. Mit szaladsz
elolem? Úgyis megfoglák. Nézz rám, te kis buta!

Hanem ennél okosabb dolga is volt Darzi párjának, mert az a madár, aki egy kígyó szemébe néz,
megrémül, hogy mozdulni sem tud. Tovább röpködött, fájdalmasan csipogva, sohasem távolodva el
f'oldtöl, s Nagaina gyorsabban iramodott utána.

Riki—tiki hallotta, hogy a ház felé mennek az ösvényen az istálló felöl, s nyargalt a dinnyeá
ák a fal felé esö végéhez. Ott, a dinnyék meleg fészkében ravaszul elrejtve huszonöt tojást t
Akkorák voltak, mint egy bántámtyúk tojásai; de nem héj födte öket, hanem fehéres bör.

— Épp jokor jöttem, egy nappal sem korábban a kelleténél — mondotta, mert látta az összeteker
ici kobrákát a bör alatt, s tudta, hogy amely pillanatban kiszabadulnak, meg tudnak 'ol

ni egy embert vagy egy monguzt. Leharáptá a tojások hegyét, amily gyorsan csak tudta,

gondja volt rá, hogy 'osszeroppantsa a kis kobrákat, s felforgatta a fészket, hogy meglássa

: nem hagyott—e épen vagy egyet. Végül már csak három tojás maradt, s Riki—tiki cs'ondesen eln
vette mágát — de ekkor éles sikoltást hallott:

— Riki—tiki, a ház felé vezettem Nagainát, fölment a verándára, és — o, gyere gyorsan — ölni
r!

Riki—tiki 'osszeroppantott két tojást, hátrafelé bucskázott le a dinnyeágyásrol, szájában a ha
jással, s úgy vágtatott a veranda felé, ahogy csak a lába birta. Teddi meg az apja meg az án
yja reggelinél ültek, de Riki—tiki látta, hogy nem esznek. Köve meredve ülnek a helyükön, s a
rcúk fehér. Nagaina 'osszetekeredett a Teddi széke mellett levö gyékényen, ahonnét könnyuszerr
hette a fiú csupasz lábát, ingadozott ide—oda, és diadaléneket zümmögött.

— Nagy ember fia, aki Nagot megölte — igy szolt —, maradj nyugton. Még nem vagyok készen.
Várj egy kicsit. üljetek csendesen mind a hárman. Ha megmozdultok, döfök, s ha nem mozdult
ok, akkor is d'ofök. Ó, bolondok, akik az én páromat megölték!

Teddi szeme az apjáéra meredt, de az apja sem tehetett mást, csak azt suttogta: — Úlj cs'on
desen, Teddi. Nem szabad mozdulni. Maradj nyugton, Teddi.

Ekkor ért oda Riki—tiki. Felkiáltott: — Fordulj meg, Nagaina! Fordulj meg és harcolj!

— Mindent a maga idején — mondta Nagaina, szemét se mozditva. — Veled is leszámolok tüstént.
Nézd a kedves barátaidat, Riki—tiki! Nemák és fehérek, felnek. Mozdulni sem mernek. Ha egy l
el közelebb jössz, döf'ok.

— Nézd meg a tojásaidat — mondta Riki—tiki —, á dinnyeágyásban a fal mellett. Eredj, és nézd
meg, Nagaina!

A nagy kigyo felig megfordult, s meglátta a tojást a verandán. — Jaj! Add ide! — mondotta.
Riki—tiki két lábra fogta a tojást, s a szeme vérvörösre gyulladt.

— Mi az ára egy kigyötojásnak? Egy ifjú kobrának? Egy ifjú királykobrának? Az egész fajzat ut
geslegutolso sarjánák? Mert a többit már mind a hangyák eszik a dinnyeágyás k'orül.

Nagaina egyszeribe megfordult, s megfeledkezett mindenröl azért az egy tojásért, es Riki—t
iki látta, hogy Teddi apja gyorsan kinyújtja nagy kezét, vállon ragadja Teddit, s a kis
teásasztal fölött magához rántja, épségben kimentve Nagaina közeléböl.

— Felsültél! Tik, tik, tik! Rik—tik—tik! — kacagott Riki—tiki! — A fiú megmenekült — és én v
oltám, én, aki csúklyán fogta ma éjszaka Nagot a fürdöszobábán. — Azzál elkezdett egyszerre
mind a négy lábával f'olugrálni a levegobe, a fejét leszegve. — Dobált ide, dobált oda, de ler
m tudott. Meghalt, még mielött a nagy ember kettészakitotta. Én tettem ezt. Riki—tiki—tik—
tik. Gyere hát, Nagaina! Gyere, és küzdj meg velem! Nem sokáig özvegykedel.

Nagaina látta, hogy Teddit már meg nem 'olheti, a tojás pedig ott van Riki—tiki két mancsa
k'ozt.

— Add ide a tojást, Riki—tiki! Add ide az utolso tojásomát, s én úgy elmegyek, hogy vissza

se jöv'ok többe — mondta a csuklyáját összehúzva.

— Az ám, úgy elmégy, hogy vissza se jössz többé, mert a szemétdombra kerülsz Nag mellé. Harco
egy! A nagy ember bement a puskájáért! Harcolj!

Riki—tiki ott ugrált Nagaina körül, éppen csak arra ügyelve, hogy kivül maradjon a döfése táv
s szeme vöröslött, mint az izzó parázs. Nagaina összetekeredett, es feléje sujtott. Riki—tiki
és hátraugrott. Nagaina újra meg újra sújtott, s feje mindannyiszor lekoppant a veranda g
yekényére, újra összetekeredett, mint az örarúgo. Aztán Riki—tiki körültáncolta, hogy a háta
Nágaina pedig megfordult, hogy a feje szemközt legyen az övével. Farka olyan z'orgéssel súro
lta a gyékényt, mint amikor száraz leveleket sodor a szél.

Riki—tiki megfeledkezett a tojásröl. Az még ott hevert a verandán, s Nagaina mind közelebb
került hozzá. Végre — amikor Riki—tiki eppen szússzant egyet — szájába kapta, a veranda lépc
e felé fordult, s mint a nyil, repült végig az ösvényen. Riki—tiki utána. Ha a kobrá eletre—h
á fut, olyan gyors, mint a lo nyakára lesújto ostorszij.

Riki—tiki tudta, hogy el kell fognia, különben az egesz baj újrakezdődik. Nagaina egyenese

n a tüskebokor körül növo mágas fü felé igyekezett, s Riki—tiki rohantábán hallotta, hogy Dar
meg mindig fújja a maga bolondos kis diadalénekét. De Darzi párja bölcsebb volt. Felröppent f
keröl, amikor Nagaina arra jött, s a kigyo feje fölött kezdett r'opd'osni. Ha Dárzi is segit, t
ják, hogy megforduljon; de Nagaina csak összehúzta csuklyáját, és továbbrohant. Ám még ez a p
átnyi késedelem is elég volt, hogy Riki—tiki a nyomába érjen, s amikor besiklott abba a
patkányoduba, ahol Naggal eltek, Riki—tiki apro fehér fogával belekapaszkodott a farkába, es
ent vele együtt. Márpedig nem sok mongúz akad, akármilyen bölcs és öreg legyen is, aki szeret
a kobrának utánamenni az üregébe. Az üregben sötét volt, és Riki—tiki nem tudhatta, mikor tág
annyira, hogy Nagainának helye legyen megfordulni és feléje döfni. Vadul csimpaszkodott

Rudyard Kipling további könyvei