Megmutatjuk, hogy hol és mennyiért kaphatod meg a keresett könyvet.

FÜR ELISE

Az élet kilencedik évtizedében elkerülhetetlen a múló idővel való szembenézés: az író makacsul kitért minden, kamasszá, majd fiatal felnőtt életére irányuló kérdés elől. Most feltöri a hallgatás pecsétjét, elég öreg már ahhoz, hogy ne szégyelljen semmit, ami vele és övéivel valaha megesett: egyetlen tanúja önmagának, családját behörpölték a temetők, senki érzékenységét nem bánthatja már nyíltságával, még felnevelő iskolája, az államosításból visszanyert és részleteiben rekonstruált Dóczi is csak épületében emlékeztet hajdani önmagára, a kisasszonygyár megszűnt, emlékeit őrzik csak, akik még ismerték olyannak, amilyen volt. Az író szomorúan szabaddá vált ahhoz, hogy végre elkezdje kétrészes életrajzi regénye megírását, az olvasó most az első részt kapja kézhez. Hogy az életregénynek, amely most az olvasók elé került, miért az a címe, amelyről okkal hihető, Beethovent vagy korát idézi, egyszerű magyarázata van: a parányi mestermű szöveg nélkül készült, a két érdekelt, a mester és Elise nyilván tudták, mit beszélnek a hangjegyek, mi csak találgathatjuk, pedig a dallam mond valami határozottat, amely szóval, beszédben rekonstruálható. Anyám szerint az emberiség milliárd és milliárd Eliséből áll, s mindegyikük kihallhatja Elise dalából a neki szóló személyes üzenetet, kérdést vagy utasítást, ami Elisének, annak az eredetinek is mondott valamit, de mond nekünk is, mindenkinek közülünk, aki hajlandó így némán eldúdolni a dalt és kiszűrni belőle, mire kér tőle állásfoglalást a mester. Én úgy éreztem, Beethoven azt kérdezi fiatal magamtól: Mit felelsz, ha választ kér a Kor? Hallgatsz? Vagy szólsz? Én szóltam: egy teljes írói életmű igazolja vissza. A két regény elmondja a világ és saját életem alakulását 1917 és 1939 között, a Trianon és a második világháború közti időszak már jelzi a benne élő szörnyetegek készülő lábnyomait, amelyek súlyát egyén és emberiség fájdalmasan viseli máig. Az Ágyai Szabók annak az ágának, amelyből születtem, halálommal nincs folytatása. Örökösömről személyéhez méltó módon gondoskodtam, ahogy a városról is, ahol először érintette arcomat a pusztai szél. Adósa én már csak annak vagyok, aki bizalma, szeretete, érdeklődése holtomig elkísér, hadd ajánljam eddig fel sosem tárt esztendőim végre rögzített történetét az Ismeretlen Olvasónak. Hallja ki csak ő is Elise szövegtelen dallamából a neki szóló üzenetet, ahogy a regény most megjelent első részének főszereplője, Cili értette, mit közöl a nagy titkok közül vele a mester, miért mondatja vele a dallamhoz ezt a szöveget: Gondolj rám, ha egyszer nem leszek. Sokszor. Sokszor. Az író is ezt kéri az Ismeretlen Olvasótól, mert egyszer emlék lesz ő is.

Mutasd tovább

Legközelebbi ingyenes személyes átvételi pont
4 ajánlat
konyvlabirintus
1 000 Ft
tovább a boltba
konyvdiszkont
2 993 Ft
tovább a boltba
lyravac
3 400 Ft
tovább a boltba
lyravac
3 990 Ft
tovább a boltba

Részletek a könyvből

volt a hétköznapokhoz, vagy beosztando fizetéshez, mondta nekem, apám csak a szemével kért valaszt, ő meg
semmi szokványos követelményéhez az életnek, így vállat vont Soha senki az apámnak nem tudott ellent—
komiányosként anyámnak kellett életünk hajóján allni a mondani, volt benne valami alapvetö, hihetetlen emberi
komiányrudnál és irányitani valami elérhető kikötőbe: tisztaság. ,,Ezüttal nem a teljes Shakespeare—t küldette
erre született, hogy képtelen helyzetek megoldását még haza — mondta nekem jóval később anyám —, sem az
találja. Jablonezay Lenke nem haragudott semmiért és Encjrlopaedia Britannica—t, ezúttal egy árvagyereket
megénett mindent, egy nem sikerült élet pótlási kisér— hozott. Olyan emberi volt, olyan ineginditöan tisztelettel—
leteit éppúgy, mint a szamlakif'izetés kényszerét, amit jes, hogy megvert volna az Isten, ha aggodalrmskotksm,
neki kellett elöteremtenie a megcsonkított fizetés pötlá — miből pötoljam, ami most szükséges lesz. Nem érdekelt
sára. Játék állatokat varrt, és eladta a babakereskedök— semmi más, csak a gesztus, apad gesztusa, az lehúzta a
nek. Eleven állatokat is tartottunk, kutyat, macskát már mérleg serpenyőjét. Mi volt itt mérlegelési lehetőség?
hozott haza az utcáról apám, igy került hozzánk a kóbor Cili árva volt, mint valaha én, méghozzá trianoni árva."
Lalage macska és Tacitus, a vizsla, akik közül Cili ,
érkezésekor már csak Lalage élt. De idegen gyerek most En, ahogy később elmesélték, az érkezés pillanatában
került hozzánk elöszőr, apam tudta, biztosra ment, hátul voltam a kertben, valami macskaügyet bonyolitot—
ismerte az asszonyt, akit szeretett, érezte, nem lesz baj tam, s mint mondtam, apám érkezését Ilka néni észlelte,
Aki visitott, mikor a lassú vonattal reggel tiz óra tájt akit anyám megkért, hagyja abba a jézusmáriázást. Ilka
megérkezett a holtra fáradt gyerekkel a karján Deb— néni meg, aki mindenkinél jobban ismert engem, ránc'zett
reeenbe, az Ilka néni volt, ő teli jézusmáriázta a kertet. oriási parasztszibilla pillantásával apámra, és ártatlanul,
Anyám azt mondta, annál meghatobbat, mint az úttól szeliden megkérdezte: ,,Ezek után mi lesz a mi gyero
fáradt apámat, nem látott még, karján egy betegnek lát— künkkel?" A szülők egymásra néztek, Cili ébren volt, de
szó kisgyerek, a férje nyúzott, kimerült, kicsit fél is, az nem értett semmiből semmit, szemmel láthatólag jo volt
arca egyszerre derült, egyszerre szégyenlős. anyám karjában. Apám arcán megrándult az izom, mert
— Hoztam a barna mellé egy szökét, ugye nem baj? — persze ő is tudta rolam, amit kevesen, milyen elképesz—
mondta anyámnak. Jablonezay Lenke egy kicsit hallga— töen, milyen gyilkos indulattal féltékeny vagyok.
tott, aztan kivette a karjábol az ismeretlen gyereket, s a Mi lesz a mi gyerekünkkel, jogos a kérdés. Mi lesz?
szobáböl kikiáltott a rikoltozó Ilka néninek, csen— Mi legyen? — anyamra nézett. Jablonczay Lenke azt
desitette, majd kérte, sok vizet főzzön, hogy teli legyen felelte: mindjárt megtudjuk, Ilka néni lásson meleg viz
a gyerekkád, s fütsőn is be. Hol volt még a húszas évek után, de előbb hozza be a kislányt a kertből.
polgári lakásaiban folyo meleg viz, a mi házunk amugy Ilka néni udvariasan kitén, első a meleg viz, majd a
is műemlék épület volt, ámpir, kagylö fomiajú kisme— tanácsos úr, talán elő is készithetné a talajt, mert a mi
deneés, amelybe a föcsap halszájból vizet köpött. 41
gyerekünk eddig a világ közepe volt itt és nemigen öhajt nek a mindene, a luxus, akit pénz nélkül is dúsgazdaggá
osztozkodni. nevelnek azzal, hogy szabad és képtelen spirituális
— Nem tanácsot kértem, segitséget — mondta Jab— vágyaim rendre teljesülnek: vilagképemben a haramia
lonezay Lenke —, a vizet intézze, kérem, és a lányunkat. jó útra tér, dehogy öl, elmegy kasznárnak, és Lalage, ha
öt is élvenné Kaczor király, mint az elődjét, aki hogy
Apám jött értem, Ilka néni egyenesen a konyhába vo— halt volna meg, mint a szomszéd állitja, mert megmér—
nult, de ahogy a tüzet felszitotta a kondérok alatt, azon— gezték, azért nem látható, mert jobb sora lett Kaczomé
nal vissza is tért. A kert legvégén talált meg apam, állapotában és elnézést kér, hogy búcsü nélkül ment el,
Lalage a pőszmétebokor alatt kőlykedzett meg, az almot de ne búsuljak miatta, azt üzeni, a legboldogabb macs—
tanulmányoztam nagy szakértelemmel. Ahogy elmesél— ka a földön.
ték, azonnal hatat forditottam a macskáknak, és nyújtot—
tam a kezemet. Tudtam, Pestről jőn, valamit nyilvan Mentünka ház elé,a sürü, illatos bokrok között.
hozottl Mindig hozott valamit, ami éppen elérhető volt, — Szeretnél testvért? — kérdi apám — Menjen mar! — fo
tökmagot vagy nagy pillanatokban pőrkölt mogyoröt. leltem. Taceász, sztultusz. Apám grammatikai fegyelme
megcáfolta a voltaképpen vérfagyasztönak igérkezö'
— Nem hoztam semmit — mondta apám —, azaz igenl kőzeljövöt. Azonnal javitotta, sztulte, ha marlehülyézel.
Odabenn van, nézd meg. — Már asszony voltam, mikor Vocativusz. — Vocativusz — mondtam engedelmesen. Ez
elmesélte, tiszta verejték volt makulatlan inge alatt a ment, a latin. Egyéb nem, mert ami belépésemkor
háta a félelemtől, amire persze oka volt Két ember kővetkezett, annak ecsetelésére nincs az anyanyelvben
kötőtt úgy házasságot, hogy bosszút áll eddigi életén, és szökincs. Belépünk, az előszobában Ilka néni csat—
felneveli a szabad gyereket a maga mesevilágában, a lakozik hozzánk, megáll, varva, mi mire fordul, apám
gyereket, aki számára, ha az a kérése, hogy ne legyen elengedi a kezemet, én meg látom magántulajdonomat,
halal, banat, keserűség, minden Andersen mesét átimak, anyámat, egy idegen gyerekkel a karjában, s miután
a mitológiai hősöket nem sajnálja ez a gyerek, mert azok senki se szó], csak néznek rám, mindenki mástól varja a
úgyis pogányok, meg isteneik is rosszfélék, de a János feloldö elsö szot, Ilka néni mézbe mártott ajka nyilik
vitéz—ben a mostohája nem tudja Iluskat sirba üldőzni, meg: ,,Itt a kistestvér, Magduska, szeretni kell ám, mert
mer1 halál nincs, mi se halunk meg soha, János francia ezentül ketten vagyunk Szabo kisasszonyokf'
és magyar király legyen egyszerre, Iluska ismét kiraly— Akkora csend csak szinházban van, mikor olyan feszült az
né, az élet tava is felesleges, mert mi mind örökké előadas, mint a húr, át lehet vágni a hallgatást Krisztus
fogunk élni, a kis hableánynak templomi esküvőjén kinő tudja, hogy elarulják, de azért mégis összerezzenhetett,
a laba. mikor jöttek a poroszlök. En nem rezzentem, én Ilka néni
Nem kellett ezt bennem később idegeneknek tudatosi— állitása szerint elkezdtem toporzékolni dühömben, és ordi—
taniuk, azonnal éreztem, én vagyok ennek a két ember— toztam is. Nem sirtam, orditoztam
42 43
Ez a kislány trianoni árva, mondta csendesen anyaml Én még csak tizig ismertem. Anyám nézett, nézett, mint aki
holtra rémülten néztem rá, csak nem lesz árulom? Jab vizsgal, mi van bennem, miféle gondolatok a homlok—
lonczay Lenke zöld szeme nem engedte ela pillantásomat, csont mögőtt, apám meg, mint valami operettben, érzel—
mintha szuggerálni akama. — Trianoni árva, esaládtalan, mesen suttog: ,,Kistestvért hoztam neked, úgy hivják,
testvénelen, otthona sincsl Kezdődik az élet, kislányom, Cilif'
megtanulunkrosztoüctxlni. Ez a kislány a testvéred
Osztozni? Erzelmen, rajtuk, holmin, lakason, Lalagen, — Hát ha hozott, majd visszaviszi, mehet innen, kinek
a haz feletti abszolút uralmamon, hát azt várhatják. Tud kell testvér, kinek kell bánni, még ha trianoni árva is. —
tam, mi a trianoni árva, de ez nem enyhitette a botrányt, Tovább orditottam, s toporzékoltaml Ilka néni meges
Ilka néni élete magas céjén csititott: ne üvőltsön, ejnye küdött rá, először látott toporzékolni, nem bánatomban,
már, no de igazán, kistestvér, trianoni kistestvér, szeretni komisz dühömben. Ezzel osszam meg azt, amim van,
kell, szeretni! ezzel az idegennel.
— Menjen a fenébe — orditottam —, nem kell. — Ki innen Apámék tizennégyen voltak testvérek, apám volt a leg—
Abeat. Dik — fordultam a felháborodástól vérvörös kisebb, Tigris, anyai nagynéném lánya — későbbi regé—
apámhoz — dik ei tu. .. Nem tudtam befejezni az orditott nyeim szereplője — még nem született meg, többi unoka
mondatot, mert anyám, aki mindig a szemével irányitott, testvéreim húsz—harmincvalahány évvel voltak idősebbek
úgy nézett rám, ahogy eddig még soha életemben. nalam.
— Nincs latin — mondta Jablonezay Lenke. — Magyarul Tudtam, a mi világunk külön világ, ahová nem enged—
köszőnsz neki és magyarul csökolod meg. nek be senkit, mi ez a téboly, hogy ezt az idegent ide
— Cilinek hivjak— mondta apam. Sápadt volt,elgyőtört, invitáljak? Akkor még nem vettem észre a nagy össz—
latszott, hogy egyazon pillanatban retteg és szenvedo játékot, amivel sajat kudareos ifjúkorát és gyermekéveit
Kétfelől ütöttem ra, egyszerre a homo humanust és az két erre szövetkezett felnőtt ki akarta egyensúlyozni,
apát. Hat ilyen önző az én gyerekem, ilyen embertelen? mentek, amerrea gyerekük elindult, kővették elképesztő
Szárazakat nyelt. Még azért próbálkozott valamivel. ötletei útján. A mitolögia hősei elpusztulhattak, azokat
— Neked hoztam, Magdolnal nem vettem komolyan, már a neveik, a görög—latin ne—
—Akkor vigye vissza— sikoltottam. —Non volo. Abeatl veik is valahogy komolytalanna tették minden tragikus
A lábam ráfagyott a parkettáral A kanapén ott piroslott— mozzanatát a történeteknek, az igazi valójában a nem
kéklett valami ismeretlen ronda takaro, anyam magahoz okori történetek tragikus hangjainak áthangolása volt.
szoritja a sose látott szőke gyereket, aki a trianoni árvák Hitem szerint — ahogy mar emlitettem — mi sose halunk
egyenruhájat viseli, fekete öltözékén elöl magasra gom— meg, azok sem, akiket még az enyéimen kivül szeretek,
bolhatö szürke kötény, ami a ruhát elfedi, karján egy nincs banat, veszedelem senkinek, aki az én emberem,
karszalagon szám, olvasni már tudtam, de a számokat regényhösnek sem, Csipkerózsika nem alszik, mert
44 45
annyi év alvás unalmas, felébred másnap reggel a va amit most lassanként lefejtett magáról. Az inget valami
daszkürtre, Hunyadi Lászlónak nem vágják le a fejét, szép, biblikus mozdulattal adta at, nem fogtam meg, a
Czillei fejét vágják le, és azért nyugodtak bele, ha azt földre hullt, zizzenésétől úgy megrémültem, mint még

Hasonló cimű könyvek

SZABÓ MAGDA további könyvei