Megmutatjuk, hogy hol és mennyiért kaphatod meg a keresett könyvet.

Denaturált Afrika

Azzal kell kezdenem, hogy könyvem címe nem saját gyermekem! Mástól loptam suttyomban, alávaló tolvaj módon. Daniel W. Streeter ismeretlen amerikai kollégától vadoroztam, kinek Denatured Africa című, 1926-ban New York-ban megjelent útikönyvét a Gripsholm fedélzetén olvastam, ötödik Afrika-utamról hazatérőben. Streeter már akkor, kerek negyven évvel ezelőtt, hiányolta Afrika eredeti természetességét. Már akkor denaturált-nak fitymálta. Ne vegye hát rossz néven kedves Dániel szaktárs, de ennyi idő eltelte után, ugye, már nekem is szabad - máséhoz nyúlnom? Hiszen immár negyven év denaturálódása rakódott az akkorira! (Kittenberger Kálmán csak négy évvel későbben, 1930-ban siratja el Megváltozott Afriká-ját.)

Mutasd tovább

Legközelebbi ingyenes személyes átvételi pont
1 ajánlat
lyravac
700 Ft
tovább a boltba

Részletek a könyvből

Valamikor persze, engem is csak ez látott vendégül - ,,der grosse Nachttopf der
Natur". De ,,Safariland"-nak annyira sziven fekszik a társadalmi osztálykülönbség,
hogy meg ezen a téren is érvényesíteni igyekszik.
Elhelyezkedtünk, kicsomagoltunk, berendezkedtünk, minden emberünkkel
összeismerkedt'ünk. És máris felhangzik az annyira otthonos ,,Csakula tajári!" (tálalva
van!), Buika uzsonnátjelző hívása.
Gyors teázás után összeszedem szerszámaimat - puskát, muníciót, távcsövet - Mangi
is fotokellekeit, Poolmannal hármasban rakódunk fel a Landroverra, a délelöttihez
hasonló sorrendben. Továbbra is így szándékozunk elhelyezkedni, ezt tartjuk
legelőnyösebbnek. Szélvédő üvegje egyetlen fogással felhúzható, igy Mangi nemcsak
kétoldalt, előre is szabadon fényképezhet. Latolgatt'uk nem lenne-e jobb helye
mögöttünk? Ott ugyanis, az ülésre felállva, feje fölött nyiló, kerek ,,fényképezőablak"-
on könyékig kihajolhatna, bármely irányban, körös—körül fotografálhatna. De a
szüntelen álldogálás s az egyenetlen talaj állandó zötykölese—rázása annyira
kifárasztaná, hogy jobbnak látszik a kettőnk közti, kissé bár szoros, mégis biztosabb
elhelyezkedés. Hátul egyébként is a ket fegyverhordó cserélgeti egymást. Saját
105

, l -

O nitro'DFprofeSSional
távcsöve van mindegyiknek, s a ,,tetönyíláson" kihajolva, sasszemük amúgy is elsőnek
látja meg a vadat. S amelyik meglátja, öklevel máris a kocsitetőre dobbant, amitöl
Poolman tüstént lelassit vagy leáll, az alkalomnak megfelelőm.

Végre-valahára ide jutottunk hát!
Belefoghattunk tulajdonképpeni dolgunkba, a vadászatba és fenykepezésbe! Múlt év
december 11-én hagytuk el Pestet. Teljes hónapig eltarto, vidámsággal es
viszontagsággal egyaránt fúszerezett — utóbbival tán kisse túlfüszerezett -
előzmények után, végre megtölthettem a puskát!
Az eddig látott vad s a beszerzett információk után, valóban nem sok figyelmeztető
dobogtatást várhatunk a fólénk bomló kocsitetőn.
Ha kevés a kilátás, meg kevesebbre számitok. Pesszimizmusomra ezúttal sem fizetek
rá. Bizonyára ennek köszönhetem, hogy aránylag többször kopogtatnak a tetőn,
mintsem vártam volna. Négy-ötféle vaddal is találkozunk, persze csakis
közönségesebb fajtákkal. Nehány zebracsapattal, Grant-gazellákkal, kongónikkal,
impallákkal, struccokkal. Meggyözödhet'tünk hát, hogy mutatóba mégis hagytak meg
néhány szemet, s ha sokfele fajtát nem gyüjthetünk is össze, éhen halni sem fogunk
okvetlen.
Egy alkalmasan helyezkedő kiváló szarvú Grant—bakot, a vadászat megkezdésének
dokumentálásaképpen le is teritek.
- Na - mondom Manginak, ki már lelkesen próbálgatja különféle gépét a valoban
kifogástalan, hosszú szarvú példányon -, akármit tartogat is számunkra a jövendő —
üres kézzel már nem hagyjuk itt Afrikát!
Hajdanában naponta, esetenkint bizony meg százszámra is találkoztam ezzel a fakó
szinü, rendkivül tetszetös vadfajtával. Ha nyilt terepen, szavannás mezőségen
táboroztam, akárhányszor meg sátramból is löhettem Grant—gazellát!
Két ismerősöm, ki annak idején velem együtt járta Kelet-Afrikát, az Uganda-vasúton
azzal szórakoztatott, hogy Athi River és Nairobi közt, ötven kilométeres útszakaszon
pontosan megszámolta az ablakból megfigyelhető vadat. Kezükben iroblokk és
ceruza, megosztották maguk közt a munkát. Egyikük csak a zebrákat tartotta számon,
hiszen mintegy hetven—nyolcvan százalékát tettek ki az Athi-sikság akkori
vadállományának. Mire Nairobiba értek, a következö eredményre jutottak:

zebra 4006 db

kongói....... 845 db (tehenantilop)

gnu 760 db
Grant-gazella..... 324 db

Thomson-gazella 142 db

impalla....... 46 db

zsiráf........ 18 db

strucc........ 24 db

orszarvú....... 5 db
Összesen 6170 db vad

Ezt a számot nem is tartom különösen magasnak. Semmi esetre sem túlzottnak.
Mindennapos látvány volt akkoriban, de a Grant-gazella - noha távolról sem volt ritka
- sosem tette ki a vadállomány tizedrészét.

A terület mintegy húszfajta gazellája közül a második legnagyobb. Az Afrika—kutató
Grant-ról nevezték el, aki Speke nevü társával 1862-ben fedezte fel a Fehér-Nilus
106

, l -

O nitro'DFprofeSSional
forrását - egyben a Grant-gazellát is.

Azota három alfaja ismeretes, a Bright, Roberts- és Peters-féle. Többé—kevesbé ritka,
csak helyenkint előforduló, a Grant-gazellához hasonló szinü es nagyságú, de más-
más görbületű szarváról felismerhető állatok. Egykori gyűjteményemben egymás
mellett logott mind a három.

Ezt a mait sem lőttem volna meg, múzeumunknak nincs szüksége rá, 1960-ban eleget
hoztunk a fajtájából. Pecsenyéje sem valami különös, én legalábbis ki nem állhatom.
Mégsem vész kárba, embereink igen kedvelik, elsösorban pedig az ő ellátásukról kell
gondoskodnom. Mindennapi kenyerüket, a közkedvelt ,,posót" (köleskását)
hiánytalanul megkapják, de az időnkint kerülő vadhús mindig szívesen látott ráadás.
Nemhiába jelent szuahéli nyelven a ,,nyama" szó vadat, de egyheti hús! is! Ez is
elárulja, hogy a vad - bennszülött szemmel - csakis hús formájában, csakis a gyomor
számára érdekes. Egy-egy alkalmi ,,szuála" vagy _,gránti" — ennek mondják a Grant-
gazellát — éppen megfelelő, tizenkét személyes vacsorajavitó.

Most, hogy ilyen nyilvánvalóan megfogyatkozott az állomány, nemcsak értékesebbé,
talán érdekesebbe is válik minden elejtett példány, meg az azelőtt tán közönségesnek
tartott fajtáke is. Hajdanában, a nagy vadbőség idején, nemigen kerülhetett sor
közelebbi bemutatásukra, hiszen az un. ,,öt nagy" (elefánt, orrszarvú, bivaly, oroszlán,
párduc) jóformán kisajátította az Afrika-vadász napi beszámolóját. Most tudatára
kénytelen ébredni, hogy az ,,ót nagy"-on kivül bizony még sokféle szerenyebb

Hasonló cimű könyvek

Széchenyi Zsigmond további könyvei