Széchenyi Zsigmond Denaturált Afrika

Valamikor persze, engem is csak ez látott vendégül - ,,der grosse Nachttopf der
Natur". De ,,Safariland"-nak annyira sziven fekszik a társadalmi osztálykülönbség,
hogy meg ezen a téren is érvényesíteni igyekszik.
Elhelyezkedtünk, kicsomagoltunk, berendezkedtünk, minden emberünkkel
összeismerkedt'ünk. És máris felhangzik az annyira otthonos ,,Csakula tajári!" (tálalva
van!), Buika uzsonnátjelző hívása.
Gyors teázás után összeszedem szerszámaimat - puskát, muníciót, távcsövet - Mangi
is fotokellekeit, Poolmannal hármasban rakódunk fel a Landroverra, a délelöttihez
hasonló sorrendben. Továbbra is így szándékozunk elhelyezkedni, ezt tartjuk
legelőnyösebbnek. Szélvédő üvegje egyetlen fogással felhúzható, igy Mangi nemcsak
kétoldalt, előre is szabadon fényképezhet. Latolgatt'uk nem lenne-e jobb helye
mögöttünk? Ott ugyanis, az ülésre felállva, feje fölött nyiló, kerek ,,fényképezőablak"-
on könyékig kihajolhatna, bármely irányban, körös—körül fotografálhatna. De a
szüntelen álldogálás s az egyenetlen talaj állandó zötykölese—rázása annyira
kifárasztaná, hogy jobbnak látszik a kettőnk közti, kissé bár szoros, mégis biztosabb
elhelyezkedés. Hátul egyébként is a ket fegyverhordó cserélgeti egymást. Saját
105

, l -

O nitro'DFprofeSSional
távcsöve van mindegyiknek, s a ,,tetönyíláson" kihajolva, sasszemük amúgy is elsőnek
látja meg a vadat. S amelyik meglátja, öklevel máris a kocsitetőre dobbant, amitöl
Poolman tüstént lelassit vagy leáll, az alkalomnak megfelelőm.

Végre-valahára ide jutottunk hát!
Belefoghattunk tulajdonképpeni dolgunkba, a vadászatba és fenykepezésbe! Múlt év
december 11-én hagytuk el Pestet. Teljes hónapig eltarto, vidámsággal es
viszontagsággal egyaránt fúszerezett — utóbbival tán kisse túlfüszerezett -
előzmények után, végre megtölthettem a puskát!
Az eddig látott vad s a beszerzett információk után, valóban nem sok figyelmeztető
dobogtatást várhatunk a fólénk bomló kocsitetőn.
Ha kevés a kilátás, meg kevesebbre számitok. Pesszimizmusomra ezúttal sem fizetek
rá. Bizonyára ennek köszönhetem, hogy aránylag többször kopogtatnak a tetőn,
mintsem vártam volna. Négy-ötféle vaddal is találkozunk, persze csakis
közönségesebb fajtákkal. Nehány zebracsapattal, Grant-gazellákkal, kongónikkal,
impallákkal, struccokkal. Meggyözödhet'tünk hát, hogy mutatóba mégis hagytak meg
néhány szemet, s ha sokfele fajtát nem gyüjthetünk is össze, éhen halni sem fogunk
okvetlen.
Egy alkalmasan helyezkedő kiváló szarvú Grant—bakot, a vadászat megkezdésének
dokumentálásaképpen le is teritek.
- Na - mondom Manginak, ki már lelkesen próbálgatja különféle gépét a valoban
kifogástalan, hosszú szarvú példányon -, akármit tartogat is számunkra a jövendő —
üres kézzel már nem hagyjuk itt Afrikát!
Hajdanában naponta, esetenkint bizony meg százszámra is találkoztam ezzel a fakó
szinü, rendkivül tetszetös vadfajtával. Ha nyilt terepen, szavannás mezőségen
táboroztam, akárhányszor meg sátramból is löhettem Grant—gazellát!
Két ismerősöm, ki annak idején velem együtt járta Kelet-Afrikát, az Uganda-vasúton
azzal szórakoztatott, hogy Athi River és Nairobi közt, ötven kilométeres útszakaszon
pontosan megszámolta az ablakból megfigyelhető vadat. Kezükben iroblokk és
ceruza, megosztották maguk közt a munkát. Egyikük csak a zebrákat tartotta számon,
hiszen mintegy hetven—nyolcvan százalékát tettek ki az Athi-sikság akkori
vadállományának. Mire Nairobiba értek, a következö eredményre jutottak:

zebra 4006 db

kongói....... 845 db (tehenantilop)

gnu 760 db
Grant-gazella..... 324 db

Thomson-gazella 142 db

impalla....... 46 db

zsiráf........ 18 db

strucc........ 24 db

orszarvú....... 5 db
Összesen 6170 db vad

Ezt a számot nem is tartom különösen magasnak. Semmi esetre sem túlzottnak.
Mindennapos látvány volt akkoriban, de a Grant-gazella - noha távolról sem volt ritka
- sosem tette ki a vadállomány tizedrészét.

A terület mintegy húszfajta gazellája közül a második legnagyobb. Az Afrika—kutató
Grant-ról nevezték el, aki Speke nevü társával 1862-ben fedezte fel a Fehér-Nilus
106

, l -

O nitro'DFprofeSSional
forrását - egyben a Grant-gazellát is.

Azota három alfaja ismeretes, a Bright, Roberts- és Peters-féle. Többé—kevesbé ritka,
csak helyenkint előforduló, a Grant-gazellához hasonló szinü es nagyságú, de más-
más görbületű szarváról felismerhető állatok. Egykori gyűjteményemben egymás
mellett logott mind a három.

Ezt a mait sem lőttem volna meg, múzeumunknak nincs szüksége rá, 1960-ban eleget
hoztunk a fajtájából. Pecsenyéje sem valami különös, én legalábbis ki nem állhatom.
Mégsem vész kárba, embereink igen kedvelik, elsösorban pedig az ő ellátásukról kell
gondoskodnom. Mindennapi kenyerüket, a közkedvelt ,,posót" (köleskását)
hiánytalanul megkapják, de az időnkint kerülő vadhús mindig szívesen látott ráadás.
Nemhiába jelent szuahéli nyelven a ,,nyama" szó vadat, de egyheti hús! is! Ez is
elárulja, hogy a vad - bennszülött szemmel - csakis hús formájában, csakis a gyomor
számára érdekes. Egy-egy alkalmi ,,szuála" vagy _,gránti" — ennek mondják a Grant-
gazellát — éppen megfelelő, tizenkét személyes vacsorajavitó.

Most, hogy ilyen nyilvánvalóan megfogyatkozott az állomány, nemcsak értékesebbé,
talán érdekesebbe is válik minden elejtett példány, meg az azelőtt tán közönségesnek
tartott fajtáke is. Hajdanában, a nagy vadbőség idején, nemigen kerülhetett sor
közelebbi bemutatásukra, hiszen az un. ,,öt nagy" (elefánt, orrszarvú, bivaly, oroszlán,
párduc) jóformán kisajátította az Afrika-vadász napi beszámolóját. Most tudatára
kénytelen ébredni, hogy az ,,ót nagy"-on kivül bizony még sokféle szerenyebb