Megmutatjuk, hogy hol és mennyiért kaphatod meg a keresett könyvet.

A királyné nyaklánca

"Ez a könyv Marie Antoinette királyné nyakláncának híres történetéről szól, vagyis a francia forradalom előzményeiről. A szokott történelmi életrajzoktól egyrészt abban különbözik, hogy nem életrajz, másrészt és főképp pedig abban, hogy nem elégszem meg az események elmondásával, hanem igyekszem elmagyarázni azokat, előzményeikkel és következményeikkel, messzire nyúló szellemi és lelki összefüggéseikkel együtt. Így kísérlem meg egy rendkívül kalandos, és mégis elejétől végig igaz történet keretében bemutatni XVI. Lajos korának francia társadalmát, irodalmi és érzelmi életét, nevezetes figuráit, és az egészet egy eleven és szuggesztív tablóba állítani össze, amely képet ad arról, hogy miért kellett kitörnie a francia forradalomnak. A könyv műfaji szempontból kissé kísérlet jellegű, és én vagyok rá természetesen a legkíváncsibb, hogy milyen lesz a fogadtatása." (A szerző)

Mutasd tovább

Legközelebbi ingyenes személyes átvételi pont
4 ajánlat
lira
2 840 Ft
tovább a boltba
bedo
400 Ft
tovább a boltba
bigbandi
620 Ft
tovább a boltba
lyravac
2 990 Ft
tovább a boltba

Részletek a könyvből


Az író, kedves olvasóm, bizonyos elfogódottságot érez, amikor történetének legfontosabb
mozzanatához közeledik. Igyekszik elhalasztani, sokáig másról beszél és közben reményke-
dik, hogy valami csoda fog történni, valaki más megírja helyette. Az író sem szereti a felelős-
séget és a Nagy Jelenet előtt csaknem összeroppan. De azután mégsem halaszthatja tovább.
Nagy lélegzetet vesz és igyekszik minél hamarabb túlesni rajta.
Jeannehoz bejáratos volt egy Laporte nevű ember, aki tudott anól, hogy Boehmer őrzi még a
csodálatos ékszert, amelyet senki sem akar megvenni. Egyszer mellesleg azt mondta Jeanne-
nak:
- Ha csakugyan olyan jóban van a királynéval, beszélje rá, hogy vegye meg Boehmerék
nyakékét.
- Ön látta a nyakéket'! - kérdezte Jeanne.
- Láttam. Valóságos csoda. Csak a kövek kincseket érnek, a beléfektetett munkáról nem is
beszélve.
A tárgyalások megindultak. Laporte apósa, Achet főügyész felkereste Boehmeréket és el-
mondta, milyen kilátás nyílik számukra. Az ékszerészek kijelentették, hogy szívesen adnak
ezer louist is annak, aki megszabadítja őket a nyakéktől. Laporte nyakig ült az adósságban.
1784 decemberi 29-én Achet és Bassenge, Boehmer üzlettársa, beállított az ékszerrel Jeanne
Rue Neuve Saint Gilles-i házába. Kinyitot1ák a tokot és Jeanne előtt ott csillogott ezernyi
gyémántfényével a csoda, a Valois-csoda. Ott feküdt az elátkoon Niebelung-kincs, végre
napvilágra jutott a mélységből és most szerteárasztja gonosz bűvöletét. Jeanne egy pillanatra
elszédült; ez volt az a pillanat, amikor átélte, hogy nem jött hiába a világra. Az ihlet, amely
eddig alaktalanul hömpölygött lelkében, most megtalálta a formát. A Nagy Terv megszületett:
összekapcsolja a két fixa ideát, a kardinálisét és Boehmerét és ilymód teljesedik a harmadik
fixa idea, az övé.
A kardinális, Jeanne utasításait követve, Savemeben tanozkodott. De januárban visszaérkezett
Párisba: Planta báró levelet hozott neki a királynétól. ,,Siessen ide - mondta a levél - Önre
szeretnék__bízni egy titkos ügyet, amely engem személyesen érint; La Motte grófné majd
megfejti On előtt e rejtvényt."
Január végén Jeanne újra találkoon az ékszerészekkel és bejelentette, nem lehetetlen, hogy
az ékszert néhány nap mulva megveszik. Egy igen előkelő úr lesz a vevő; legyenek óvatosak,
mert a nagyurak rosszul fizetnek. Az ő nevét pedig ne említsék. Az ékszerészek, meg-
félemlítve Jeanne előkelőségétól, azt ígérik, hogy valami gyönyörű ékszert ajándékoznak
Jeannenak; pénzt nem is mernek kínálni.
- Köszönöm, nem fogadhatom el - mondja a Valois-vér. - Csak azért teszem, hogy segítsek
Magukon.
Hiszen a jótékonyság századában élünk.
Január 24—én Jeanne és férje korán kel, reggel hétkor már Boehma'éknél vannak a Rue
Vendome-on.
- Ma eljön Önökhöz Rohan kardinális. Ö a vevő. Az én nevemet ne említsék.
Nemsokára megérkezik a boltba Rohan. Megnézi az ékszert; nem tetszik neki; finom rokokó
ízlése tulságosan nagynak, barbámalg mult századinak érzi a nyakéket. Egy pillanatra
csalódás fogja el.
- Hát ez tetszik a királynénak? - mondja magában. - Nem értem. Azt hittem, a kecses, a
könnyed, ajoli dolgokat szereti. De hát hiába, nem francia.
Mindegy, a királyné óhaja parancs.
Az előzmények a következők: Jeanne a már kipróbált módszer szerint azt mondta Rohannak,
a királyné szeretné megvenni az ékszert, de pillanatnyilag nincs elég készpénze. Hitelbe
akarja megvenni, váltók ellen, részletfizetésre, titokban, a király tudta nélkül. Ezért van
szüksége Rohanra. Azt akarja, hogy az ő neve hivatalosan ne szerepeljen, hanem Rohan
legyen a vevő. Rohan álljon jot érte vagyonával és nevével az ékszerészeknél; ő viszont a
pénzt Rohannak fogja küldeni. Ezt az óhaját közli Jeanne útján, majd Rohan kívánságára
levélben is.
A számunkra az a legcsodálatosabb, hogy Rohan ezt a mesét elhitte. Ez még az ő hiszékeny-
sége mellett is megdöbbentő. Azt nyilván nem vette túlságosan komolyan, hogy a királyné a
vásárlásban nem akar szerepelni: mert hiszen közölte az ékszerészekkel, hogy a királyné
megbízásából veszi meg az ékszert. Az ékszerészek ugyanis nem nagyon bíztak Rohan
fizetésképességében, mire ő a királynéval fedezte magát. Meg is mutatta nekik a királyné
híres aláírását a megállapodás alatt, amelyről később még beszélünk. De ha nem kell Marie
Antoinette nevét titokban tartani, akkor mi szükség van Rohanra? Talán mint jótállóra? Ez is
kiesik: hiszen a tranzakció folyamán Rohan maga is láthatta, hogy a királynénak, ha csak igen
távolról szerepel is, még mindig sokkal nagyobb a hitele, mint neki.
Esetleg arra gondolt, hogy a királyné csak ildomosságból mond kölcsönt, tulajdonképen
ajándékul akarja elfogadni az ékszert? Nem, kétségtelen, hogy Rohanban nem támadt fel
olyan gavalléros szándék, hogy maga fizesse ki az ékszert. Nagyon is számított arra, hogy a
királyné kifizeti, ez az egyetlen dolog, amiben aggályosnak mutatkozott: csak akkor megy
bele az üzletbe, amikor a királyné írásban is kötelezi magát a fizetésre.
Tehát akárhogy is forgatjuk, Rohan szerepe az egész ügyletben merőben felesleges. A király-
nénak, hogy titokban megvegye az ékszert, nincs szüksége Rohanra sem mint jótállóra, sem a
nevére, sem a pénzére; ezzel Rohan is tisztában van. Akkor miért hiszi el mégis, hogy a
királyné hozzáfordul'!
Azért, mei1 Rohan. Gondoljunk vissza mindarra, amit a harmadik fejezetben hiszékenységéről
mondtunk; azért mondtuk el, hogy most visszagondolhassunk rá. Es amellett Rohan nem
üzletember; gazdaságilag iskolázott korunkban már el sem tudjuk képzelni, mennyire nem az.
Bizonyára ilyesmit gondol magábanr - Én ugyan nem értem, mi szükség van rám a Nyaklánc
megvásárlásához; de minthogy általában nem értem, mi történik a pénzemmel, miéi1 nincsen
sohasem, amikor olyan rengeteg a jövedelmem, fel kell tételeznem, hogy itt is olyan pénzügyi
dolgokról van szó, amelyeket nem értek és amelyeket rangomon alul is állna megértenem.
Január 29-én az ékszerészek felkeresik Rohant az Hotel de Strasbourgban. Megállapodnak a

Szerb Antal további könyvei