Megmutatjuk, hogy hol és mennyiért kaphatod meg a keresett könyvet.

BUDAPESTI KALAUZ MARSLAKÓK SZÁMÁRA

Szerb Antal 1935-ben találkozott a Marslakóval, aki a Bristolban szállt meg, s miután lekefélte ruhájáról a csillagok porát, telefonált az írónak, hogy megbeszélésük értelmében nézzenek körül együtt Budapesten. Szerb Antal gondos házigazdaként végigkalauzolta vendégét a városon, de hogy mit is láttak ők ketten, azt mindezidáig csak az író útikalauzából sejthettük. Mert hol is van már az a város? Hol vannak az emberek, és hol van 1935? Kötetünk most felvillant néhány életképet és korabeli városfotót az akkori időkből. Ezek a fotók nem illusztrálni hivatottak Szerb Antal szubjektív budapesti sétáját, hanem megmutatni valamit egy hetven évvel ezelőtti város épületeiről, utcáiról, arcairól és mindennapjairól.

Mutasd tovább

Legközelebbi ingyenes személyes átvételi pont
1 ajánlat
antikvariumpecs
2 100 Ft
tovább a boltba

Részletek a könyvből


Ain/"f'? *

! (% 7—4;ij
j; %%?!
M Till HÁRKERT. Felmehetünk siklón is, bár fölösleges, minthogy mi
gondolatban utazunk A turultól nem kell megijedni, nem bántott még soha senkit.
Komoly madár díszmagyarban, kissé előrehajlik, mint a tüzes parlamenti
szónokok. Örzi a Várkertet. Mikor kicsi voltam, vasárnap délelőtt be lehetett
menni a Várkertbe. Ilyenkor mindig meg voltam rendülve, úgy éreztem, a király
lát vendégül bennünket, gyermekeit. Azután, az ország két szörnyű, apokaliptikus
hónapjában, kiírták a kapura: Minden a miénk. Vagyis hogy semmi senkié. Nagy
harmincad volt a város, ebek számára. De ez ma már mindegy. Az egyetlen jó az
volt, hogy be lehetett menni a Várkertbe, a nap bármely szakában. Be is mentünk,
ott is voltunk egész nap. Itt nem volt szociális termelés, a fák termeltek, szigorúan
individuális alapon, nádori emlékű jóillatokat.
Ide vártam a Próféta eljövetelét. (Mondom, apokaliptikus idők voltak, és sokén
nem adnám, hogy mege'ltem őket.) Úgy képzeltem, egyszercsak megindulunk
lefelé, kéz a kézben, mint a gyermekek, lánc-lánc-eszterláncot énekelve, de ez a
dal a megoldás dala lesz. Az erkélyeken allni fognak a nők és zokognak, frissen
porolt szőnyegeket göngyölítve le, a Lánchíd oroszlánjai juhászkodva jönnek
elénk, a pesti Dunapart egy nagy zenekar, a Parlament és a hajók maguktól nőnek
kicsi zászlókat, a körutak felől telt tőgyű tehéncsordák közelednek, szarvuk közt
felírás: Békesség az embereknek.
VÁR, BÁSTYASÉTÁNY. Csodálatos, ez még megmaradt. Pedig ezt is lebont-
hatták volna, mint a Tabánt, men ez is szép. Nagyon szép az egész Var. A
Bástyasétányon tábornokok sétálnak és valamikor az ő oldalukon elme'lte ki az
alapelveket sze'les kalapja alatt ifjúságunk nagy mestere, Pauler Ákos. Azóta már
fiatal angyaloknak mondja: Veszem például ezt a csillagot. Amikor kedvenc
szavát kimondja: ,,ugy-e", rábólintanak a mennyei karok és rendek. Az
alapelveket már elfelejtettük, a tábornokok megmaradtak, és a kilátás a budai
hegyek zengő amphitheátruma felé.
A szerelmek itt szoktak kezdődni, Uram, miért, miért nem, ki tudja Talán a
tábornokok ihletik a tudatalatti rétegeket, hogy a hazának katona kell. Az ember
leül egy padra a hölggyel, majd megfagy, csak a szíve fűti. Néha egy ápolt kis-
kutya felugrik kettejük közé a padra, érdeklődik, hogy meddig jutottak. Megnyug-
vással veszi tudomásul, hogy már elpattant az első csók, az a bizonyos nem is nagyon
kellemes, mert az ember még egy kicsit fel a közvetlen következményektől (talán
pofon), és a távoli következményektől (talan házasság), de mégis túl kell esni az
első csókon, ha az ember el akar jutni a másodikig. Sok végzet indult itt útjára,
Uram, és lent kézlegyintve kongott a Krisztina-templom bölcs harangja.

8
, P*:

1 "f ' Til/ll;
L——A ALÁSZBÁSTYA. Giccs, de gyönyörű. Az erkélyen fogadhatja,
Uram, a nép akklamacióját. Széles lépcsőin nagy lassan lesétálhat a hölggyel, azt
kell mondania, hogy a hölgy a királynő, uszályat harminc apród hozza
rajvonalban. Ajánlom, hogy részesítse előnyben az olyan hölgyeket, akik szeretik
az ilyesmit. De tartózkodjék a Jezsuita-lépcsőtől. Egyszer egy ősöm, e'kszerész,
elindult fel a Várba, hogy gyémántokat adjon el egy grófnak, és azóta sem jött
haza. Meg vagyok győződve, hogy a Jezsuita-lépcsőn ölték meg.
VÁR, TÁRNOK-UTCA. Szélesen és nyugodtan ül itt, csak egy emelettel, de
vagy hat házhelyen, az Esterházy-palota. Belseje: diákkori emlék. Mérhetetlen
számú terem. A bútorokon huzatok, de ha valamelyiken nincs huzat, sírnivalóan
egyszerű és szép empire-darab. A kis herceg saját szobája kisebb, mint az enyém.
Fényképek a kismartoni kastélyról, kedvenc horgászó-eszközök, az egész palota
szőke, bölcs és melankólikus. A múlt századi Esterházyak kiduhajkodtak minden
duhajságot, agyonlőttek minden e'rtékes versenylovat, mithosszá lettek távol
angol tudatokban. Az utod már csak csendes fejcsóválással csodálkozik ősein.
Körül a várbeli utcákat is örökös szőke előkelő bánatba burkolja a lemenő nap.
Uram, ne csapkodjon úgy a turistacipővel, legyen szíves. Az ablakok mögött öreg
komornyikok emle'keznek Ferenc József vadaszataira.
MÁTYÁS-TEMPLOM. Valamikor nagy hegyes tornya volt. De így sokkal
szebb, csonkán és építőállványokkal, sokkal stílusosabb. Ha megnéz, Uram, egy
középkori városképet, a katedrális tornya mindig éppen épül. A kész torony
modern és parvenü dolog.
r ;. ih '- f-í

Hasonló cimű könyvek

Szerb Antal további könyvei