Megmutatjuk, hogy hol és mennyiért kaphatod meg a keresett könyvet.

Egyszer-volt szerelem

Legközelebbi ingyenes személyes átvételi pont
2 ajánlat
bedo
500 Ft
tovább a boltba
lyravac
950 Ft
tovább a boltba

Részletek a könyvből

jában, mint Krisztina . . .
Amint hazamégy, nézz a tükörbe, és nevesd ki magad, s
vess végre szárnot: kár a próbálkozásért. Csak magad alázod
meg, ha nem sikerül lebírnod a gyöngébbik énedet, amelyik
addig folyton Krisztina után hajtott! Térj észre!
Tudta, hogy nem hazafelé viszik a léptei, s néhány perc
múlva újra ott lesz a bálon, amely még mindig áll, kivilágos—
kivirradtig, s inni fog, magában vagy Mikessel és Gidával és
Némettel meg Jenővel, ha ugyan ott találja még Jenőt . . ,
Mintha menekült volna, úgy szedte a lábát, s türelmetlenül
sürgette magát.
Joci, Joci, ha most látnál . , . Látod, mekkora tahó vagyok?
Ha itt lennél a gitárral, most nagyot mulatnánk, Hazamen-
nénk az őzvegyhez, felébresztenénk, aztán — hideg az éj—
szaka - bort forraltatnánk vele, és örülnénk,. hogy ott ül
velünk, és hallgatja, hogyan danolunk. Most nélküled kell
innom . , . Sohase lesz olyan igazi barátom, mint te voltál,
akivel mindenrői el tudtam feledkezni. Durva ujjaid alatt
játékosan vagy szomorúan pengett a gitár, és nem kellett
szólni se — csak hagynunk kellett, hadd peregjen az idő, hadd
ropogjon a cserépkályhában a tűz, hadd hullámozzon a bolt—
íves mennyezet alatt a cigarettafüst . . , Ha még egyszer össze-
kerülnénk, ott, az én szobámban , . . Nem is kéne más,
csak te meg az Oriás, akit visszatoloncoltak a telepre, és a
Kölyök, szegény, aki meghalt , . . Sohase lesz ez, Joci.
Nélküled fogok inni, Joci, de közben majd rád gondolok..,
A sör már etfogyott, csak bor volt és tömény ital, s Holló —
Mikes, Német és Gida helyeslése mellett - a bor mellett
döntött. Az oldalsó szoba, ahol Krisztina szüleivel és Somor—
jai professzorral ült, már üres volt, s odatelepedett egy sarok—
asztalhoz a három elválaszthatatlannal.
Sötétvörösen folyt bele a kékfrankos a poharakba, talá—
nyosan csillogott a mennyezeti fényben az üveg, simogatta a
fülét a halk csendülés, valahányszor koccintottak, aztán va-
laki nőtázni kezdett, és jó volt együtt nőtázni vele . , . Befútta
az utat a hó , . . Stíriában, Ajk faluban . , . Szép a szőke, szép
a barna . , . A borral együtt melegítette valami furcsa és buta
büszkeség, hogy ő minden nótát tud, s nem kezdhet egyik fiú
se olyan dalba, amihez ő ne csatlakoznék már a második szó
után, Hajlik erre, hajlik arra, szép a szőke, szép a barna egytül egyig mind . ,
Később már sokan voltak az asztal körül, s a bor eltöltött
mindenkit jósággal és barátsággal, s ő valamiképpen ötöd-
évesekkel ölelkezett össze, fiúkkal, akikkel együtt járt a har—
madévre két esztendő előtt, s akik szinte tüntetően nem vették
észre, mióta hazajött . , . Csíráját sem érezte magában a ne—
heztelésnek, és tiszta szívvel nézett mindenkire, aki az asztal—
hoz telepedett, s biztatta is magát, hogy csak velük törődjék,
ezekkel a fiúkkal, mert amíg őket nézi, amíg velük nőtázik,
addig elkerüli minden gondolat, ami Krisztinát jelenti . . ,
Ujra bort akart hozatni, de nem engedték. Mindenki ki
akart tenni magáért, Mikes is rendelt, Német is rendelt, Gida
is rendelt, meg mások is, mert már több mint tucatnyian szo—
roskodtak az asztalnál, míg valakinek az az ötlete nem támadt,
hogy össze kell tolni tőbb asztalt, úgy számosabban férnek majd el,
Nem vette észre, mikor került oda a cigány, de egyszer csak
ott volt, és húzta, kedvvel és szaporán, s a bálteremből az
egész zenekar őket kísérte. Az ajtón túl már mindenki csár—
dást járt, de ők nem törődtek vele, már nem volt kedvük a
tánchoz, s ahogy múlt az idő, és a hajnal felé tartottak a fer-
tályórák, hallgatókra tévedt a kedvük, s halkan, maguknak
mulatva énekeltek . , . Gyönge Violának letőrőtt az ága , . .
S minden nóta után összecsendültek a poharak, s mindig
akadt mire inni. A kis Bozóra is ittak, a demonstrátori kineve—
zésére, s akkor Boző is belekortyolt egy pohárba, mert már
nem tartotta illendőnek, hogy szabadkozzék . , .
Mámorosan csillogtak a tekintetek, de senki se volt részeg,
csak egy kicsit,vidáman bús, ahogy ;Lilyenkor lenni szokott, s
éppen ez a jótékony mámor szült valami vonzerőt, arni kö-
réjük gyüjtött egyre több kollégát, Mikor aztán valaki bele-
kezdett, már vagy ötvenen csatlakoztak halkan, ahogy illik,
a dalhoz, a Selmecen született, Sopronba honosodott diáknótához:
Mindnyájan jártunk egyszer az Akadémián,
Letettünk minden vizsgát, no egy-kettő híján,
Megittunk jó pár exet és néhányay létra bort,
S a legszebb firma az volt, ki szerte udvarolt . . ,
Stödévesek sereglettek az asztal körül ülők háta mögé,
embernyi diákok, akik már nem kezdenek új esztendőt az
Akadémián, s egymásba fogőztak, átölelték egymás vállát,
és nem harsant egyetlen duhaj hang se, csak a búcsúzni ké-
szülés zengett belőlük:
Szép idő volt, jó idő volt,

Hasonló cimű könyvek

Szilvási Lajos további könyvei