Megmutatjuk, hogy hol és mennyiért kaphatod meg a keresett könyvet.

Bujdosó könyv

?Ennek a könyvnek maga a sors adta a nevét. Bujdosó volt olyan időkben, mikor a halál fenyegetődzött a magyar szenvedések minden hangja felett. Bujdosott és menekült a szülői házból, magányos kastélyon, kisvárosi villán, falusi udvarházon át. Bujkált szétszedve, könyvek lapjai között, idegen tetők tövén, kéménykürtő-ben, pincegádorban, bútorok mögött és elásva a föld alatt. Házkutató titkos rendőrök keze, vörös-katonák csizmája járt felette. Csodára mégis megmaradt, hogy emlékez-tessen, mikorra már behorpadt a kor áldozatainak a sírja, fű nőtt az egykori akasztófák gödrében, és a kínzókamrák faláról lekopott a vér és a golyók írása. Most, hogy a könyvet odaadom Nemzetemnek, sok olyan adatot és részletet kellett elhagynom, melyek még nem bírják el a napvilágot, melyek élő emberek titkai. Talán eljön az az idő, mikor megszólalhat, ami ma néma marad. Mióta napról napra feljegyeztem az eseményeket, idő múlt felettünk, és világos lett sok minden, ami megfoghatatlan és sötét volt. De nem nyúlok a lapokhoz, érintetlenül hagyom rajtuk az akkori órák érveréseit. Ha tévedtem, legyenek elnézőek, akik a könyvet olvassák. A tévedéseim is tükrök: a kor tévedéseinek a tükrei. Nem a forradalmak történetét, nem is a politikai események szemta-nújának a naplóját akartam megírni. Szóljon az én könyvem arról, amiről nem fognak tudni a jövő történetírók, mert azt át kellett élni. Szóljon arról, amiről nem tudhattak az idegenből behurcolt forradalmak felidézői és politikai eseményeinek szemtanúi, mert lelküktől távol állt minden, ami magyar. Maradjon fenn könyvemben az, ami velünk vész el: egy halálra szánt faj legboldogtalanabb nemzedékének kínja és becsülete. És lássák meg benne az utánunk jövők, hogy a megpróbáltatások esztendejében mi sajgott át a némaságra ítélt, elgyötört, vérig alázott magyar lelkekben. Legyen a Bujdosó könyv a fájdalom könyve. Mialatt írtam, találkozni akartam benne azokkal, akik testvéreim voltak a közös szenvedésben. És ebben a könyvben velük akarok maradni még akkor is, mikor már sem ők, sem én nem fogjuk többé látni az új magyar tavaszokat.' Tormay Cécile

Mutasd tovább

Legközelebbi ingyenes személyes átvételi pont
8 ajánlat
magyarmenedek
2 816 Ft
tovább a boltba
lira
2 974 Ft
tovább a boltba
magyarmenedek
2 975 Ft
tovább a boltba
bigbandi
1 800 Ft
tovább a boltba
bedo
2 000 Ft
tovább a boltba
konyvdiszkont
2 624 Ft
tovább a boltba
bigbandi
3 149 Ft
tovább a boltba
lyravac
3 499 Ft
tovább a boltba

Részletek a könyvből

többség. A szociáldemokrácia, mely az eszközökben nem
válogatva, az egyenlő és titkos választójog világmegváltó
meséjével lázította a munkásságot, most, mikor elérte és ítélete
elé kellene járulnia, magyarországi hivatalos lapjában szó
szerint azt írja: "ha a szocializmus bármi okból elvesztené a
választási csatát, később kénytelen lesz fegyveres kézzel
föllépni az ellenforradalmárokkal szemben" A választás már
nem segíthet rajtunk. Másnak kell történnie.
És fog is történni valami. A levegőben érzik. Egy roppant húr
feszül, ha elpattan, véresre csapja azt, akit ér.

Tormay Cécile — Bujdosó könyv
Március 9.
A vörös ököl mindegyre jobban fenyeget és emelkedik.
Barátságosan hol akasztófákra mutogat, hol pedig börtönnel
kecsegtet. Ma reggel megint felém fordult a figyelme. A
szociáldemokraták központi közlönye: "A vendéglátó
ellenforradalom", címen kirohan azok ellen, akik a kormány
tudta nélkül az antant megbizottaival szóba állnak és többed
magammal ellenforradalmár informátornak nevez engem is.
A református teológia lépcsőházában adta ide valaki a lapot.
Az Evangéliumi Diákszövetség tartotta hangversenyét.
Felolvasásom dalok között volt a műsoron. A "Népszava"
fenyegető cikke még a fejemben kószált, mikor a dobogóra
léptem és a zsúfolt terem felfigyelt. A protestáns ifjúsághoz
intézett szózattal kezdtem és azzal végeztem, hogy: minden
hazafias szó, amely célt talál és minden hazaszerető tett, amely
a célt szolgálja, egy-egy rögöt szerez vissza széttépett
hazánkból. A Népszava ma reggel azzal támadott, hogy
ellenforradalmár informátor vagyok. Nem tagadom, igyekszem
informálni a külföldet a szavamnál is, a tollammal is. Egy
cikket fogok felolvasni, melyet derék honfitársaink Leffler
Béla és felesége Signe Liljekranz vittek ki Stockholmba a
Svenska Dagbladet számára. A címe: Kiáltás egy nemzet
vérpadáról. Önökre bízom, hogy eldöntsék, ellenforradalom-e
ez az írás vagy hazaszeretet.

Mikor a felolvasásom végére értem, egy hang hatalmasan
belekiáltótt a terembe: Százezer ilyen ellenforradalmár kell! És
felugrottak az emberek és temérdek hang ismételte: Százezer
ilyen ellenforradalmár kell!

Egy hullám lendült át a termen, amely nő, emelkedik szerteszét
az országban, míg szembe hömpölyögve jön egy másik hullám,
amelynek a színe vörös. Melyik özönlik sebesebben, melyik
szakítja át hamarabb a gátat? Csak idő kérdése az egész.
Tormay Cécile — Bujdosó könyv
Március 10-11.
Egészen csendes volt az utca.
Lövöldözés nem hallatszott ma éjjel és részeg őrjáratok trágár
ordítozása. Félkettő felé járhatott az idő, mikor lenn a
Kőfaragó utcán egy kocsi jött zörögve egyre közelebb és
megállt az ablakom alatt. Parasztszekéren csaknem jönnek
értem? Gondoltam magamban, de azért mégis összekaptam az
írásaimat és a könyvszekrényem alá dugtam. Odalenn ezalatt
furcsa nesz hallatszott. Mintha valamit feszegettek volna.
Aztán nehéz súlyt cipelő lépések topogtak. Hirtelen eszembe
jutott, - hátha a pincénket fosztják ki? Elóltottam a lámpát és
kinéztem az ablakon. Az utca jóformán egészen sötét volt. Egy

Tormay Cécile további könyvei