regény novella elbeszélés Szépirodalom > Publicisztika esszé dokumentumregény
ISBN: 9789634052333
Hogyan utazzunk lazaccal? Hogyan ne beszélgessünk fociról? Hogyan ismerjük fel a pornófilmeket? Hogyan ne használjunk rádiótelefont? Hogyan szabadkozzunk a házikönyvtárunk miatt? Minek úgy odalenni a televízióért? Miért nem készíthető le a birodalom térképe egy az egyben? Hogyan hamisítsuk meg Hérakleitoszt? Hogyan meséljük el a Moby Dick-et úgy, mintha a Pinokkió-ról beszélnénk, milyen volna Nabokov Lolitája ősöreg máminak, és eldöntötte-e Hamlet, hogy lenni vagy nem lenni? Umberto Eco sokoldalú és színes egyéniség. Tudományos művei szórakoztatóak, regényei és szórakoztató írásai pedig tudományos vonatkozásokkal vannak teli. Ez a kötetnyi Minimálnapló-darab - humoros álesszé, paródia, pastiche - arról tanuskodjék, hogy Ecóban a tudós, a regényíró és az esszéista mellett egy bohóc is lakozik. A magyar olvasó pedig a regények Szerb Antal-ias Ecója mellett fogadja változatlan szeretettel a Bábeli beszélgetés olasz Karinthyját.
frank) 74 darab százas léptékii térkepet is tartalmaz, kinek-kinek a saját vide'ke'n'íl, tessek választani.
Az olvasó most persze nyilván azt kérdi: hogyan bukkanhatunk ezeknek a fold vagy viz alatti kincseknek a
nyomára? Nyugalom, a folyóirat több cikket és hírdetést is szentel a kincskereső számára nélkülözhetetlen
készülékeknek. Vannak mindenféle, arany-, fém- és egyéb énekes anyagokra specializált detektorok. Víz
alatti kutatáshozi büvárruhák, maszkok, ékszerek megkülönböztetésere való masinák, uszonyok. E
felszerelések nemelyike csak pár százezer lirába kerül, de van, aminek az ára a milliót is meghaladja. Még
százezer lírát éró hitelkártyákat is kínál a lap, ezeket ketmillíon felüli vásárlás esetén lehet felhasználni.
(Nem világos, hogy mi indokolja ezt az árengedményt, hiszen az ilyen vásárló eddigre már legalábbis egy
spanyol dublónokkal dugig teli ládát kellett hogy találjon.)
Nyolcszázezer liráért az öné lehet például egy M-Scan, mely eléggé ormótlan ugyan, de rézpénzt huszonkét
centiméternyi, ládát kétméternyi, kazettába zárt optimális tömeg'i fémet pedig hárommeternyi mélységben
kimutat az ön lába alatt. Külön instrukciók taglalják, hogy miként kell tartani az egyes detektorfajtákat, és
figyelmeztetnek, hogy az esős idő a nagyobb tömegű, a száraz viszont a kisebb tárgyak keresésének kedvez.
A Beachcomber 60 a tengerparti és a magas ásványtartalmü talajokban végzett kincskeresést szolgálja.
(Gyémántlelóhely közelében ugyebár előfordulhat, hogy a gép megmakacsolja magát, és nem veszi észre a
rézpénzt.) Egy másik hírdetés ellenben arról beszél, hogy a világ aranykészletének kilencven százaléka meg
feltárásra vár, és a rendkívül könnyen kezelhető Goldspear detektor (ára: másfél millió) kimondottan
aranytelérek jelzésére készült. Jutányos áron zsebdetektor (Metal Locator) kaphato kandallókban és antik
bütórokban végzendő kutatások céljaira. Harmincezer lírába sem kerül az az AFZ-es palack, mely a talált
penzek megtisztítását és rozsdátlanitását segiti. A legszegényebbek a számos sugárérzekeny inga közt
válogathatnak. Annak pedig, aki még többet szeretne tudni, ime egy sor csábitó cirrü könyv: A
franciaországi kincsek tilokzatos lörlénele, Eltemelelt kincsek kalauza, El veszel! kincsek kalauza, Az ígéret
földje: Franciaország, Franciaország/öld alatti űregei, Kincsvada'szat Belgiumban és Svájcban és a többi.
Ön most azt kérdezheti: hogy lehet, hogy ennyi fölse'ges eszköz birtokában újságírással töltik a drága
idejüket e folyóirat szerkesztői, ahelyett, hogy felkerekednének, és nekivágnának a bretagne-i erőknek?
Nos, úgy, hogy a folyóiratot, a könyveket, a detektorokat, az uszonyokat, a rózsdátlanitókat meg a többit egy
és ugyanazon cég árulja saját szerteágazó üzlethálózatának a boltjaiban. A titokra fény derült, ők a maguk
kincset már megtalálták.
1986
* "Nem ugrál." (Vö.: Linné: Philomphia botanica, 77.)
** Franciaországi kincskalauz
Hogyan együnk repülőn?
Néhány éve egy repülőutamra (Amszterdam oda-vissza) ráment két Brooks Brothers márkáju nyakkendöm,
ket Burberry-íngem, két Bardellí-nadrágom, egy Bond Streeten vásárolt tweedzakóm és egy Krízia-
mellényem.
A nemzetközi légijáratokon ugyanis jól bevált szokás szerint ételeket szervíroznak. De mint tudjuk, az ülés
keskeny, az asztalka nemkülönben, és a repülő meg-megbíllen. A repülős szalvéták pedig parányiak,
ugyhogy ha a gallérunkba gyürjük, akkor az ágyékunkat, ha meg az ölünkbe teritjük, akkor a mellünket
hagyják fedetlenül. A józan ész azt diktálná, hogy maszatmentes és szilárd étkekből álljon a kínálat. Nem
feltétlenül korpatablettákbol. Szilárd étel a bécsi szelet, a rostonsült, a sajt, a rosejbni és a grillcsirke.
Maszatol ellenben a paradicsomos tészta, a sajtos padlizsán, a frissen sült pizza, a forro enőleves fül nélküli
csészeben.
Mármost a tipikus légimenü barna szószban fuldokló szétlőtt húsból, kiadós paradicsomköretekböl, borban
pácolt zöldségvagdalékból, rizsből és borsofózelékből áll. Ismeretes, mennyire megfoghatatlan dolog a
zöldborsó - ezért van az, hogy töltött borsót a legnagyobb szakácsok sem tudnak késziteni -, pláne ha
ragaszkodunk az etiketthez, vagyis ahhoz, hogy semmiképp se kanállal, hanem villával együk. Ne mondja
senki, hogy a kínaiaknak rosszabb, mert esküszöm, hogy egy borsószemet még evőpálcikával is könnyebb
megfogni, mint villára szurni. Azt se tessék nekem erre mondani, hogy a villával a borsót nem szúrni, hanem
kotorni szokás, a villák tervezésekor ugyanis az az egyedüli szempont, hogy a tessék-lássék felkotort
zöldborsó leguruljon róluk.
Tegyük hozzá mindehhez, hogy borsót csakis akkor szokás a repülökön felszolgálni, amikor a gép
légörvénybe kerül, és a kapitány felszólítja az utasokat, hogy kapcsolják be a biztonsági öveket. Mindezen
ergonómiai tényezök összhatásaképpen a borsószemeknek mindössze két választásuk van: vagy a
gallérunkban, vagy a gatyánkban vegzik.
Ha azt akarjuk - így az antik mesemondok -, hogy a róka ne tudjon inni, hosszu és vékony pohárral kináljuk
őt. A repülós poharak laposak és öblösek, biliszerüek. Persze hogy a fizika törvényei szerint légörvény
nélkül is kilöttyen belőlük míndennemü folyadek. A kenyér nem ám affele francia baguette, amit foggal kell
tepnünk akkor is, ha friss, hanem egy sajátos órlemenyfajta, melyhez ha csak hozzáérünk is, valóságos
porfelhővé robban. Ez a por aztán a Lavoisier-elvnek megfelelően csak látszólag oszlik el: érkezéskor
fedezzük fel, hogy az egész az ülepünk alá gyülemlett, sikerrel maszatolva össze így most már hátul is a
nadrágunkat. Az édesség vagy valami indiánerféle, és akkor hózzáken'ídik a kenyérhez, vagy egyből az
ujjainkra ragad, mikor a szalvéta már cuppog a paradicsómszósztól, és használhatatlan.
Hátravolna még a fríssítőkendő; csakhogy azt lehetetlenség megkülönböztetni a sós, a borsos es a cukros
tasaktól, így hát miután ön a cukrot már rászórta mind a salátára, a frissitökendó a kávéban végzi, amit
hővezetó anyagból készitett csészébe színültig töltve, tüzforron szolgálnak fel, hogy ily modon könnyedén
kícsusszanhassón az ön megperzselt utjaí közül, és összefolyjon az ölébe alvadt péppel. A business class
utasai esetében mindjárt maga a hostess önti az utas ölébe a kávét, majd eszperantóul elnézést kér.
A légitársaságok bizonyára azok közül a vendéglátóipari szakemberek közül választanak maguknak
markotányost, akik egy és ugyanazon fajta pikszishez szoktak ragaszkodni, ahhoz ugyanis, amelyik a kávét
nem a csészébe önti, hanem nyolcvanszázaléknyi részben az ágynem'ire locsolja szét. Vajon míe'rt'.7 A
legkézenfekvőbb hipotézis szerint azért, mert az illetékesek a luxus érzetét óhajtják kelteni az utasokban, és
úgy képzelik, hogy az utas szeme előtt azok a hollywoodi filmek lebegnek, amelyekben Nem mindig öblös
kupákból iszik, összevissza csurgatva velük a szakállát es a palástját, a feudális urak pedig fodros
íngmellükre mártást csepegtető ürücombót harapdálnak kurtizánnal az ölükben.
Igen ám, de akkor az első osztályon, ahol bőven van hely, mién szolgálnak fel mégis szilárd ételeket, például
jó tapadós orosz kaviárt vajas piritossal, füstölt lazacot vagy olajos-citromos langusztaszeleteket? Talán mert
Luchino Visconti filmjeiben a náci arisztokraták is egyetlen szem sz'ílőt dugnak a szájukba, miközben igy
szólnak: "Agyonlőni."
1987
Hogyan beszéljünk az állatokról?
Annak ulti méd nine: tni—kiv :; friec híre-leltek av aláhhí Pcs-t New Vnrlthan történt :; mimm
Írd be a könyv címét vagy szerzőjét a keresőmezőbe, és nem csak saját adatbázisunkban, hanem számos további könyvesbolt és antikvárium kínálatában azonnal megkeressük neked!