Megmutatjuk, hogy hol és mennyiért kaphatod meg a keresett könyvet.

A Robinsonok iskolája

Legközelebbi ingyenes személyes átvételi pont
elfogyott

Részletek a könyvből

azon irányban, a merre még nem járt.
A tengerpartra érve először is megreggelízett, és pedig kagylóból, csigákból, különösen pedig
kitűnő kis osztrigákból, melyek itt roppant nagy számban Voltak.
- Az igazat megvallva, - szólt magában, - most már nem kell attól tartani, hogy éhen halunk.
Tízezer számban van itt az ehető osztriga, a mivel a gyomor legkövetelőbb igényeit is ki lehet
elégiteni. Ha Tartelett panaszkodik, annak oka az, hogy nem szereti e héjas állatokat. No hát
szeresse meg!
Annyi bizonyos, hogy az osztriga, ha teljesen nem is helyettesítheti a kenyeret és a hűsételt,
mindenesetre igen tápláló eledel, föleg nagy mennyiségben fogyasztva. Könnyü emésztetü étel
levén, minden Veszély nélkül lakhatik jól vele az ember, a nélkül, hogy koczkáztatná, hogy
később megbánja.
Godfrey reggelijét befejezve ujra fölvette botját és rézsut irányban megindult délkeletnek, a
patak tulso partján akarván visszatérni. Ez uton el kellett jutni a rétségen át egész a
facsoportig, melyet tegnap a bokrok és a cserje mögött látott, s melyet gondosabban meg akart
szemlélni.
Godfrey tehát ebben az irányban haladt vagy két mértföldnyire. A patak partján mendegélt,
melyet sűrű és mint a bársony, oly sima fü lepett el. Jöttére a vizi madarak egész csoportjai
röppentek fel nagy zajjal, csudálkozva tekintve vissza ez uj lényre, a ki megzavarta
birodalmuk nyugalmát. A patak áttetsző vizében a legkülönbözőbb faju halak uszkáltak; a
patak szélességét e helyen mintegy négy öt yardnyira lehetett becsülni. Nyilvánvaló volt tehát,
hogy szükség esetén nem lenne nehéz benne halat fogni. Hanem hát a halakat is meg kellene
előbb sütni: s igy e részben is a tűz nagy kérdésével állt szemben.
Szerencsére azonban a cserjék elsö sorához érve, Godfrey azonnal talált kétféle gyümölcsöt
vagy gyökeret, melyek közül az elsőhöz szintén szükséges volt ugyan a tűz, hogy ehetővé
váljék, de a második élvezhető volt természetes állapotában is. Az amerikai indiánok e két
növénynyel állandóan táplálkoznak.
Az első a ((kárnásZ)7 nevü bokorröl valo, a mely még a minden művelésre alkalmatlan földeken
is megterem. Hagymához hasonló gyökereiböl gazdag lisztféle táplálékot készítenek, mely
szerfölött bövelkedik egészséges tápláló erőben; különben ugy is meg lehet enni, mint a
burgonyát. De akár így, akár ugy, mindakét esetben némi főzésnek vagy sütésnek kell alávetni.
A másik bokörtéle alatt bizonyos hosszukás gumók teremnek, a melyeket a benszűlöttek más
vidékeken ((yamf)7—nak neveznek. Ebben kevesebb ugyan a tápláló anyag, mint a kamaszban,
mindazonáltal a jelen viszonyok közt sokkal többet ért annál, mert ezt nyersen is meg lehetett
enni.

63
Godfrey, nagyon meg levén elégedve azzal, a mit talált; minden további késedelem nélkül
összeszedett nehányat e kitünö gyökérből s gyümölcsből, s nem feledkezve meg Tartelett
reggelijéről sem, csomóba kötve hátára vetette azt, s megindult vissza a Vilmos-tanya felé.
Mondani is fölösleges, hogy ott - főleg yamf—szállitmányára való tekintettel — igen szives
fogadtatásra talált. A tánczmester mohón nyeldeste az uj táplálékot, ugy, hogy növendékének
kellett közbelépni, hogy magát mérsékelje.
- Ejh! - felelé, - ma legalább módunkban van ily gyökeret enni; ki tudja, kapunk—e holnap ilyet
is?
- Bizonyosan kapunk holnap is, holnapután is és mindig; - felelé Godfrey. - Csak oda kell
menni, a honnét ezt hoztam és fölszedni.
- No ugy már jól van Godfrey; de hát ezzel a kámászszal mit csináljunk?
- Abból majd lisztet készítünk s kenyeret sűtünk, mihelyt egyszer tűzünk lesz.
- Tűz! tűz! - kiáltott fejét csóválva a tánczméster. - De hát hogyan teszünk szert tűzre?
- Azt még magam sem tudom, de valahogy majd csak szert teszünk! - felelé Godfrey.
- Az ég adja, hogy igaza legyen, kedves Godfrey! Ha meggondolom, hogy oly sok ember van,
kinek csak egy kis kénesfát kell saruja talpához dörzsölni és van tüze, a mennyi kell: egész
dühbe jövök! Nem! soha sem hittem volna, hogy balsorsom Valaha még ily nélkülözésre
kenyszerit. A Möntgomery-utczán nem tehet az ember három lépést, hogy ne találkozzék
valakivel, a ki égö szivarából a legnagyobb készséggel szolgál tűzzel, míg itt...
- Itt, Tartelett, nem Vagyunk San-Franciscóban, sem a Montgomery-utczán, s azt hiszem,
okosabb lesz reményünket nem a járókelők előzékenységébe vetni!
- De hát igaz is, - békételenkedék Tartelett — mire való már az, hogy a sütés-főzés nélkül nem
jó se a kenyér, se a hus? Miért nem rendelte ugy a természet, hogy az ember élelem gyanánt
beérhetné kevesebb czeremoniával is, talán magával a levegővel is!
- Az is talán meg fog történni nem sokára! - felelé Godfreyjó kedvvel.
- Azt hiszi?
- Azt tudom, hogy a természettudósok foglalkoznak e problemával.
- Igazán? És mire alapitják ez uj táplálkozási mód létesítésére irányzott kutatásaikat'?
- Arra az okoskodásra, - felelé Godfrey, - hogy az emésztés és lélekzés összeköttetésben levő
működéseí a szervezetnek, hogy tehát egyik talán pótolhatná a másikat. Azon napon tehát,
melyen a chemia kiviszi, hogy az ember táplálkozására szükséges elemek légzési uton be-
szivhatók legyenek, a nagy kérdés meg lesz oldva. Nem kell egyéb, csak a levegőt kell tápláló
erejüvé tenni. S akkor, a helyett, hogy megenné az ember az ebédjét, be fogja azt szivni. Ennyi
az egész!
- Milyen kár, - zúgolódott Tartelett, - hogy e nagyszerű találmány még nincs alkalmazásban.
Én a magam részéröl szives örömest fölszivnék néhány tuczat rántott libamájat s egy szelet
borjuszügyet, étvágy csinálónak.
És Tartelett elmerült gondolataiba, maga elé képzelvén e zamatos lég-ebédet, ugy, hogy szája
önkénytelen harapásra nyilt, tüdeje neki tágult, s egyátalán elfelejtette, hogy nem csak ily
képzelt légi ebédje nincsen, hanem egyátalán alig van magát mivel táplálni.
Godfrey ébresztette föl elmélázásából s szólította Vissza a valodi életbe.

64

Verne Gyula további könyvei