Megmutatjuk, hogy hol és mennyiért kaphatod meg a keresett könyvet.

Öt hét léghajón

Legközelebbi ingyenes személyes átvételi pont
elfogyott

Részletek a könyvből

- Készen vagyunk - felelé Joe.
A zsákokat elhelyezték, a fegyverek kéznél voltak.
- Jó, tehát legyeték szemesék, Joe fogja a zsákokat lélökni, Dick a foglyot felkapni, de semmit
sem elöbb, mint mikor én mondom. Joe menj, szabadítsd él a horgonyt és térj vissza azonnal a
csónakba.
Joe lekúszott a kötélen és néhány pillanat mulva ismét helyén volt. A Victoria elszabadulva
lógott a lévegöbm csaknem mozdulatlanul.
Ezalatt a doktor meggyőződött, hogy van—é elegendö gáz a vegyítö szekrényben, hogy szükség
ésetén a tütökészüléket táplálhassa, ugy hogy egy ideig ne kellessen működtetni a Bunsen-
telépet. Akkor vetté a két jól elszigetelt drotvezetékét, mély a víz felbontására szolgált, bele—
nyúlt zsákjába és abból kivett két hegyes végíi széndarabot és a drótok mindegyikének végéré
érősítétt égyét-egyet.
Két barátja csak nézte a nélkül, hogy mégértené, mit akar; dé hallgatott. Midőn a doktor el-
végezte munkáját, odaállt a csónak közepére, két kézébe Vétte a két drótot és a széncsúcsokát
égymás felé közclíté.
A két széncsúcs között azonnal vakító erős, csaknem tűrhetetlen fényű világosság jött létre,
érös villamos fénysugár törte át a szó szoros értelmében a sötétséget.
- Ó! uram, - mondá Joé.
- Szót se - félelé a doktor.
92

HUSZONKETTEDIK FEJEZET.

A villamos fény/téve. - A hille'rílő. - Szöklelés/énysugámál. - A lazarixlaxzerzeles. - Kevés
remény. - A doktor gondozása. - Egy önmeglagadáxm .rza'nl élet. - Átkelés egy vulkán/"eleit.
Férgusson a tájék különböző helyeiré vetétte a fény sugarait és megállt vele egy helyen,

honnan a borzadalmas kiáltás hallatszott. Két társa mohó kíváncsisággal nézett arra felé.
A báobab, mély félett a Victoria csakném mozdulatlanul vesztegélt, egy tisztás közepén állott;
szézám- és nádcukormezők között látni lehetett mintegy ötven kupálakú alacsony kunyhót,
melyek kömyékén sok fekete hemzsegétt.
A léggömb alatt mintégy száz lábnyira egy oszlop volt felállítva. Ezen oszlop lábánál görnyedt
égy embéri téremtés, egy legféljebb harminc éves férfiú, hosszú fékéte hajjal, félig levet-
kőztetVé, lésoványodva, véresen, sebekkél borítva, fejét mellére csűggesztve, mint Krisztus a
kéresztfán. Fejé búbján rövidebbén vágott hajzat mutatta a tonsura hélyét, mely már félig-
meddig ismét benőtt.
- Egy hittérítő! egy lelkész! - kiálta Joe.
- Szegény szerencsétlen! — felelé a vadász.
- Mégmentjük öt, Dick, — mondá a doktor - meg fogjuk menteni.
A néger sokaságot, amint észrevette a léggömböt, mély fényes farkú nagy űstökösnek nézett
ki, könnyén érthetö rémülét fogta el. Kiabálásaikra a fogoly fölémelte fejét, szemei hirtelén
remény fényébén ragyogtak fel és a nélkül, hogy világosan megértette volna, ami történik,
kézeit kitérjeszté ezen váratlan szabadítók félé.
- Ö él, ő él! - kiáltá Fergusson - hála Istennek! Ezek a vadak borzasztó rémüléttel vannak
éltélve. Meg fogjuk öt menteni. Készen vagytok barátim'.7
- Készen vagyunk Sámuel.
- Oltsd kia fütöt Joe!
A doktor parancsa végre lett hajtva. Egy alig érezhető szélfuvalom lassan vitte a Victoriát a
fogoly tölibe, másrészt a gáz összehúzódása következtében az csendesen ereszkedett lefelé.
Mintégy tíz perc mulva mégállott, lebegve á hullámzó fényözön közepette. Fergusson á
fénykévét ide-oda irányítá a tömég felétt és az élesen körvonalozott fénysávokat hasított ki a
sötétből. A sokaság leírhatatlan félélemtöl megszállva szétfutott és eltűnt kunyhóiban; a tér
ürés és puszta lett az oszlop körül. A doktor nem hiába számított a Victoria tüneményszeríi
megjelenésére, mely ezen sűrü sötétségbé vetétte naphoz hasonló fényes sugarait.
A csónak közeledett a föld félé. Ezalatt néhány négér a vakmeröbbek közül, észrevéve, hogy
áldozatuk kisiklik kör'rnéik közül, nagy ordítással visszatért. Kennedy puskát ragadott; de a
doktor parancsolá, hogy ne lőjjön.
A lelkész térdre volt roskadva; ném lévén többé jártányi erejé, ném volt az oszlophoz oda-
kötözvc; oly gyenge volt, hogy az félésléges is lett volna. Azon pillanatban, amint a csónak
földet ért, a vadász létette fegyverét és hóna alatt megragadva a papot, fölémelte a csónakba,
Joe pedig ugyanazon pillanatban gyorsan kivetette a kétszáz fontnyi terhet. A doktor azt várta,
hogy most rendkívül sébescn fog-nak émélkedni; de a léggömb várakozása ellénére, mikor a
föld felétt három-négy lábnyira fölemelkedett, egyszerré csak megállott.

93
- Mi tart bénnünkét vissza? — kiáltá a rémülét hangján.
Néhány vad odafutott éktelen ordítással.
- Ó! - mondá Joe, amint letekintétt. - A fekete gonosztévök egyike bélecsimpaszkodott a
csónak aliába.

Verne Gyula további könyvei