Megmutatjuk, hogy hol és mennyiért kaphatod meg a keresett könyvet.

A LEGYEK URA

Golding a második világháborúban szerzett tapasztalatait felhasználva a tudata, a lelke, a zsigerei mélyén megbújó ősi, vad ösztönökre ráébredő és az atomháború árnyékában élő ember félelmeit jeleníti meg példázatában vagy mítoszregényében: egy hátborzongatóan izgalmas és kegyetlen történetben, melynek hősei tíz-tizenkét éves angol fiúk. A világban háború dúl, s a fiúk repülőgép-szerencsétlenség következtében egy lakatlan szigetre kerülnek, távol a civilizációtól amely talán éppen elpusztul , s megpróbálnak értelmes rendet, társadalmat kialakítani. És őrzik a tüzet, mert ez az egyetlen útja a menekülésnek. Sokáig kellemes, szinte idilli játéknak tetszik az egész: a jól nevelt angol fiúk ragyogóan megbirkóznak a nehézségekkel, s követik Ralphot, a született vezetőt, aki tüzet gyújt, és expedíciót vezet a sziget felderítésére. Ám az idillben eleinte szinte észrevétlenül sokasodnak a bajok: a vezérszerepre pályázó Jack nem hajlandó engedelmeskedni Ralphnak, és a fiúk közül egyre többen állnak mellé, s imádják vele együtt a Legyek Urát. A regény bő ötven évvel első magyar megjelenése után új fordításban kerül az Olvasó elé. WILLIAM GOLDING (1911-1993) vidéki tanáremberként, 43 évesen publikálta első regényét, A Legyek Urá-t, amellyel egy csapásra világhírűvé vált. Az 1960-as évek elején felhagyott a tanítással, attól fogva minden idejét az írásnak szentelte. 1980-ban Beavatás című regényéért Booker-díjjal, 1983-ban regényeiért, melyek a realisztikus elbeszélőművészet szabatosságával és a mítosz változatosságával és egyetemességével megvilágítják az emberiség helyzetét a mai világban, irodalmi Nobel-díjjal tüntették ki. 1988-ban II. Erzsébet királynő lovaggá ütötte. A Legyek Ura az egyik kedvenc könyvem. Nagy hatással volt rám tinédzserkoromban, azóta kétévenként újraolvasom. Suzanne Collins, Az Éhezők Viadala szerzője Most is ugyanolyan izgalmas, időszerű és elgondolkodtató, mint az első megjelenésekor. Stephen King

Mutasd tovább

Legközelebbi ingyenes személyes átvételi pont
1 ajánlat
konyvdiszkont
2 618 Ft
tovább a boltba

Részletek a könyvből


jack ügetve visszajött.

— most már látni.

— helyes. közelítsük meg, amennyire lehet.

jack nyomában tovább meneteltek a lassan emelkedő hegyoldalon a szikla irányában. bal
kéz felől fák és kúszónövények áthatolhatatlan fonadéka kísérte útjukat.

— miért ne élhetne itt valami?

— látod, hogy se ki, se be nem visz nyom.

— s hol a vár?

— oda nézz!

ralph szétválasztotta a fű sűrű függönyét és kinézett. néhány méternyi köves térség terült
el előtte, aztán a sziget két oldala oly közel ugrott egymáshoz, mintha magas előfokká akarna
összeolvadni. ehelyett azonban keskeny sziklagerincre találtak, amely néhány méternyi
szélességben s körülbelül tizenöt méternyi hosszúságban nyúlt a tengerbe. ott egy újabb
kocka alakú, rózsaszín sziklafok emelkedett, ugyanabból a fajtából, amely az egész sziget
szerkezetét alátámasztotta. a várnak ez a körülbelül száz láb magas része volt az a
feltomyosodó, rózsaszínű bástya, amelyet a hegytetőről már látták. a zátony sziklája
széthasadt, s nagy kőgöröngyöket szórt szét maga körül, amelyek mintha némán
totyognának körülötte.

ralph mögött a magas fű megtelt szótlan vadászokkal. ralph jackre nézett.

— te vagy a vadász. jack elvörösödött.

— tudom. rendben van.

ralph legbensejéból egy hang szólalt meg helyette. "de én vagyok a vezér. Én megyek. ne
vitatkozz!" a többiek felé fordult.

—ti meg itt rejtőzzetek el! várjatok meg!

Úgy érezte, a hangszálai annyira megfeszülnek, hogy a hangja vagy teljesen elapad, vagy
túl hangosan tör ki a ' felszínre. jackre nézett.

— szóval... azt hiszed? jack motyogott.

— mindenütt másutt márjártam. itt kell lennie.

— Értem.

simon zavartan dadogott.

— nem hiszek az állatban.

70/139
m: Wmi

ralph oly udvariasan felelt neki, mintha az időjárásról cserélnének eszmét.

— persze! — mondta. — Én sem.

szája elkeskenyedett, megsápadt. nagyon lassan hátrasimította a haját.

— hát akkor viszontlátásra!

mozgásra kényszerítette a lábát, s az elvitte a sziget kinyúló nyakára.

minden oldalról az üres légtér szakadékai vették körül. itt semerre sem lehetett elrejtózni,
még ha az embernek nem is kellett volna továbbjutnia. megállt a keskeny földnyelven, és
lenézett. rövidesen, néhány évszázad leforgása alatt, a tenger a várból is egy újabb szigetet
fog építeni.

jobb kéz felől a lagúna terült el, amelyet közvetlenül a nyílt tenger ostromolt, balról...

ralph hátán végigfutott a hideg. a lagúna védte meg őket a csendes-óceán ellen, és jack
volt közülük az egyetlen, aki valamilyen okból a sziget túlsó oldalán is leereszkedett a vízhez.
innét most a szárazföld szemszögéből látni lehetett a tenger mozgását, amely úgy hatott,
mint valamilyen döbbenetes, eleven lény lélegzete. a víz lassan apadt a sziklák között,
róuaszínű gránittáblákat fedett fel, különös korallképződményeket polipokat, hínárokat.
egyre lejjebb ereszkedett a víz, susogva, mint a szél a fák lombjai között. volt ott egy lapos
szikla is, amely szélesen elterpeszkedett, mint valami asztal; amikor a víz leszivárgott négy
hínáros oldalán, mindegyik egy-egy külön zátonynak tetszett. aztán az alvó leviatán
kilélegzett... s a víz emelkedni kezdett, a hínárok ide-oda csapódtak, s a sziklaasztal fölött a
víz üvöltve felforrt. a hullámok játékát nem lehetett látni, csak az óceán percekig tartó
emelkedését, zuhanását.

ralph a vörös sziklafok felé fordult. mögötte, a magas fűben, figyelték, várták, hogy mihez
fog kezdeni. izzadt tenyere már lehűlt, és csodálkozva állapította meg, nem hisz abban, hogy
találkozni fog bármilyen állattal, s hogy nem tudja, mihez kezd, ha mégis találkozik.

látta, hogy könnyűszerrel meg tudja mászni a sziklafokot, de erre semmi szükség.
valamilyen párkányféle vette körül a négyszögletű sziklát, úgyhogy jobb felől, a lagúna fölött
az ember óvatosan körüljárhatta, araszolhatta, s megkerülhette a kiugró sarkát. könnyen
járható út volt, ralph hamarosan el is ért a hajlatig, s kitekinthetett mogulé.

a megszokott látvány tárult eléje: egymásra kapaszkodó, rózsaszínű sziklatömbök, s rajtuk
tortadíszszerű guanó. meredek Iejtó vezetett fel a széthasadt sziklákhoz, amelyek a bástyát
tetózték.

valami zaj hallatszott a háta mögött, megfordult. jack oldalazott mögötte a párkányon.

— nem akartalak magadra hagyni.

ralph nem felelt. továbbment a sziklák között, megvizsgált egy barlangszerű mélyedést,
melyben a várt szörnyűségek helyett mindössze egy halom záptojást talált, majd leült,
körülnézett, s lándzsájával ütögette a sziklát. jack izgatott volt.

— micsoda klassz hely erődítménynek! vízpermet érte az arcukat.

— nincs friss víz!

— hát ez micsoda?

félúton a sziklaoromzatig hosszúkás zöld folt húzódott. felkúsztak, és megízlelték a vékony
erecskében csordogáló vizet.

— az ember itt tarthatna egy kókuszdióhéjat, s az mindig megtelnék.

— Én ugyan nem. rohadt hely ez.

a két fiú egymás mellett mászta meg az utolsó sziklaormot, amely fölfelé keskenyedve,
csúcsán a széthasadt sziklát viselte kotollának. jack öklével rásújtott, a szikla halk, csikorgó
71/139
m: Wmi

hangot adott.

— emlékszel?

az azóta eltelt rossz idők emléke egyszerre ébredt fel bennük. jack gyorsan beszélni
kezdett.

— ha az ember egy pálmatörzset tol alája, és valamilyen ellenség közeledik... oda nézz!

száz lábbal alattuk húzódott a keskeny sziklaösvény, arrébb a köves sík, s mögötte a
fiúfejekkel teletűzdelt, magas fűvel benőtt terep, leghátul az erdő.

— az ember megemeli — kiáltotta jack lelkesen —, és huj neki...

Hasonló cimű könyvek

WILLIAM GOLDING további könyvei