Megmutatjuk, hogy hol és mennyiért kaphatod meg a keresett könyvet.

A Viking visszatér

A 25. század emberiségének legnagyobb kalandja, az első csillagközi expedíció végcéljához közeledik a Tau Ceti rendszerében, ahol azt remélik, lakható bolygóra is bukkanhatnak. Egy váratlan katasztrófa azonban idő előtt leszállásra kényszeríti az űrhajósokat, és kétségessé teszi, egyáltalán hazajuthatnak-e még valaha.Gregor Man geológus elszakad társaitól, és a bolygó őskori élővilágával, sőt lakóival megküzdve kell visszajutnia az űrhajóhoz, ha nem akar hátramaradni ebben az ismerősségében is rendkívül idegen környezetben.Vajon megadatik-e bármelyiküknek a hazatérés? És addig beleavatkozhatnak-e ebben a másik világban a történelem természetes alakulásába - még ha tulajdon túlélésük is a cél?Zsoldos Péter a magyar SF mai napig legjelentősebb alkotója, több nyelvre lefordították regényeit, és róla nevezték el az egyetlen, immár 20 esztendeje kiosztásra kerülő, tudományos-fantasztikus irodalmi díjat. Életművének egységes kivitelű, minőségi újrakiadása régi adósságunk, de most végre az olvasók fiatalabb nemzedékeinek is kezébe kerülhetnek ezek a - bátran állíthatjuk - klasszikusok, melyek éppúgy kínálnak cselekménybeli, mint gondolati izgalmakat.

Mutasd tovább

Legközelebbi ingyenes személyes átvételi pont
8 ajánlat
regikonyvek
2 217 Ft
tovább a boltba
regikonyvek
2 567 Ft
tovább a boltba
lira
2 796 Ft
tovább a boltba
regikonyvek
2 797 Ft
tovább a boltba
regikonyvek
2 917 Ft
tovább a boltba
bigbandi
1 100 Ft
tovább a boltba
konyvdiszkont
2 468 Ft
tovább a boltba
lyravac
3 290 Ft
tovább a boltba

Részletek a könyvből


Reggel én ébredtem elöbb, s a világosságban még hihetetlenebb volt mindaz, ami az éjszak
történt. Békésen szuszogott mellettem D egy pillanatra sem engedte el a karom D, az arcába
m,
nem, nem majom, ez ember. Furcsa, idegen, egy másik bolygó körülményei formálták fajtáját
ilyenné, ha nincs is azon a fejlettségi fokon, mint mi, földiek, mégis [ ember

Kinyitotta a szemét, a ráncok szétszaladtak az arcán, mint tegnap, mikor először meglátc
ujra beszélgetni kezdtünk, igen, beszélgetni, anélkül, hogy egy szót is értettünk volna eg
nyelvéből, csak a hangsúlyok, felkiáltások rokonszenvén keresztül közeledve egymáshoz
miközben segitettem róla lekaparni az aszfaltot. Nem volt könnyű munka, sürü, erös növésű
bundáját a derekáig ősszetapasztotta, elö kellett vennem a késemet is, hogy megszabaduljon
kellemetlen ragacstől. Elvette a kést, alaposan megvizsgálta, és láttam, hogy érdeklődése
szerszámnak, csak az ismeretlen anyagnak és formának szól, biztosan tartotta a kezében, és
hüvelykujjával óvatosan próbálgatta a penge élét. Elismeröen hümmögött, a késre mutatott,
saját magára, végül lefelé a vizre, és legyintett. Megértettem a jelbeszédet, azt akarta m
hogy az ővé odaveszett, szomorúan bólogattam.

Sokáig dolgoztunk, mig végre az utolsó aszfaltlepény is levált róla, és az eredmény... A
aszfalttal együtt bundája nagy részét is le kellett vágnunk, és most olyan volt, deréktól
csupaszon, mintha elhagyta volna a nadrágját. Arcának ráncai, széles szája megint szétszal
k, s
már tudtam, hogy ez nevetés. Határozott rokonszenvet, szeretetet éreztem iránta, és sokat
tam
volna azért, ha ezt meg is tudom mondani neki. Meg kell tanulnunk beszélni egymássaU
Semmire
nem megyünk, ha folyton csak ilyen kedves értelmetlenséggél vigyorgunk egymásra!
Figyelmeztetön fölemeltem a kezem, azután magamra böktem.

[ Gregor!

Megismételtem egypárszor a kisérő mozdulattal együtt, majd szőrös mellére mutattam, és
igyekeztem, hogy arcom, egész testtartásom élő kérdőjelként sugározza kíváncsiságom: ő hog
nevezi magát? Apró szemével bizonytalanul nézett hol rám, hol a feléje mutato ujjra, azutá
megszólalt.

[ Nogo!

[ Nogo! D ismételtem boldogan, hogy egyből ki tudtam mondani.

[ Gregor [ kezdtem ujra ], Gregorl Gregor

[ Grego! [ tőrt elö mély basszussal vastag ajkai közül. Majd hibátlanul Ú GregoN

Megdöbbentem a nagyon is gyors sikeren Ú akkor még nem tudtam, hogy népének nyelve
hemzseg az r betüvel képzett kettős mássalhangzőktol D, és tovább próbálkoztam. Számhoz
emeltem a kezem, mintha tartanék benne valamit, és buzgón rágni kezdtem a képzeletbeli
ennivalót.

[ Ham, ham! Ennil [ nagyot nyeltem, s ujjammal mutattam a falat útját végig a mellemen a
gyomorig. Ú Ham, ham! Éhes vagyok

Azonnal megértette, s a hasát kezdte simogatni.

[ Ga—a!

A fejét magasra emelve szimatolt, majd bosszúsan morogva az aszfaltra mutatott. Va
lóban az
aszfalt nehéz, olajos bűze elnyomott minden más szagot. Intett, és dülöngélő járással D am
módon mégis gyors és kiegyensúlyozott volt [ megindult kifelé a völgyből. Pár méter után
visszanézett, hogy követem—e, majd mikor látta, mennyire igyekszem a nyomában maradni
nevetett, a hasára csapott Ú csak úgy puffant ], és elismételte:

[ Ga—a!

Gondolkodás nélkül mentem utána, s félóra múlva, mikor a szomszédos völgy füvében
megpillantottam lábai előtt az első fészket, benne tucatnyi halványzöld tojással, már tudt
gy
ezzel a nagydarab ösemberrel saját jövőm, életben maradásom kulcsát segitettem ki az aszfa
mocsaráből.

XIII.

Az, aki mint én, sokáig volt egyedül, éhségtől, fáradtságtól, rettegéstöl félholtan, tud
jelent társat találni, megszabadulni a magányosság, a kiszolgáltatottság őrjitö érzésétől
meg azt a különös matematikai tételt, hogy egy meg egy ember az sokkal, de sokkal több, mi
nt két
ember képességeinek egyszerü összege, még akkor is, ha olyan külsöben—belsőben egyaránt el
párról van szó, mint én és Nogo, helyesebben mint Nogo és én. Mert kettőnk közül az ö nevé
kell elől állni, az én érdemem csak annyi, hogy kimentettem egy olyan ritka veszedelemből
amilyennel még sohasem találkozott tapasztalatokban gazdag életében.

Rajta keresztül különös, új világ tárta ki kapuját elöttem, hasonló ahhoz, amilyet ősein
80 000 évvel, vagy talán még régebben, szülöbolygom akkori vad szárazföldjein. A vadon
élövilágában az erő és a hatalom természetes ranglétráján Nogo és népe valahol a középen f
helyet, de mert ravaszabbak voltak az erösebbeknél, találékonyabbak a vérengző ragadozőkná
jóval kevesebb veszedelemtől kellett rettegniük, mint egy hasonlo erejű állatnak. Úgyis
mondhatnám, hogy mindenható tolvajok voltak, eszük segitségével meglopták a természetet,
kijátszották törvényeit. Csak az tudja, milyen nehéz és hösi dolog így élni, aki maga is
megpróbálta, csupán ésszel, gyorsasággal, furfanggal és bátorsággal győzni a nyers erő fel

Úvöltve nekirohanni nyolc—tiz hiénafarkasnak, mikor azok éppen hozzákezdenének a ledöntö
bölényborjú felfalásához, egy szál bunkóval szétcsapni közöttük, s fél perc alatt legalább
harcképtelenné nyomoritani, hogy a többi rémült vonitással rohanjon szerteszét, mert ha üg
vagy, ha csak egy ellenfél találja meg az utat combod vagy lábikrád vastag húsához, már te
y a
vesztes, második fogás a bölényborjú mellett a hiénafarkasok aznapi vacsoráján.

Vagy elkapni az anyjától pár méterre elködorgő vadmalac hátsó lábát, és úgy kapaszkodni
kézzel a legközelebbi fa ágai közé ] miközben a 30—40 kilós sivalkodö, vergődö állat kemén
csülkeivel combod és hasad véresre rugdossa Ú, hogy egy se érjen utol a falka öregei közül

ha
lassú vagy, akkor az, ami voltál, pár perc múlva már csak agyaraktól szétszabdalt, véres t
valamelyik bokor aljában.

És még a viszonylag "szelidebb" élelemszerzési mődokhoz is mennyi ügyesség, bátorság
tapraesettség és önuralom kell! Órákig állni az itatóhoz vezető csapás mellett, csendben r
bokrok levelei mögött, s csipjen közben hangya, bogár, mozdulatlanul tűrni kinzásukat, mer
lomb legkisebb rezzenése is visszariasztja a vízhez közeledő vadat. Vagy centiméterenként
son
csúszva lopakodni a legelészö antilop felé, s ugyanakkor éberen figyelve készen állni a
menekülésre, mert ha a magas fűben ] éppolyan észrevétlenül, mint te Ú nálad erősebb ragad
környékezi ugyanazt a csordát, számára te könnyebben elérhető préda vagy, mint a gyors láb
antilo .

Mindgz olyan tudás volt, amit sohasem tanultam, s mégis minden percben vizsgáznom ke
llett.

És a gyakorlati "tantárgyak" mellett akadt egy nehéz elméleti is: a nyelv.

Rájöttem, hogy sokkal hamarabb tanulhatom meg én Nogo nyelvét, mint ő a földi emberét. A
mesterségesen létrehozott világnyelvünk Ú ami az egyes nyelvek mellett második anyanyelve
tt
minden embernek ] talán elég egyszerű lett volna ahhoz, hogy megtanulja, de nem láttam sok
értelmét a próbálkozásnak. A földi civilizáció igényeihez, eredményeihez szabták, mire men
volna vele itt a vadonban? Egypár cselekvést jelentő ige kivételével keveset használhattam
olna
belöle, mig Nogo nyelve D bármennyire is kezdetlegesnek látszott ] ezt a világot, ezt a va
tükrözte, amiben most élnem kell. így hát nekivágtam a mély torokhangok, sziszegö
mássalhangzók, keményen ropogtatott, sürü r—ek dzsungelének, s örömmel tapasztaltam, hogy
a kezdet volt nehéz, nemsokára a lényeges dolgokban már megértettük egymást. Nincs ebben

Hasonló cimű könyvek

Zsoldos Péter további könyvei